Téma
Pszichológia idézetek
-
Bár a számítógép elfogulatlanul alkalmazza az algoritmusokat, előre meghatározott szabályokat követve, de a szabályokat emberek írják. A programozók kitörölhetetlenül beépíthetik magába az algoritmusba tudatos vagy tudattalan előítéleteiket, amelyek a számítógép nyelvére lefordítva észrevétlenek maradnak. Kit Yates
-
A szellemi folyamatok determináltságáról szóló tétel kikerül minden vizsgálatot, mert metafizikai jellegû, éppen úgy, mint az a tétel, hogy van reális külvilág. Logikailag azonban megtámadhatatlan, és jelentőségét bizonyítja az az egyszerû tény, hogy erre a tételre alapozzák a lelki folyamatok összefüggéseinek tudományos kutatását. Nincs olyan életrajz, amely hőse feltûnő cselekvésének motívumait elintézettnek tekinti azzal, hogy azokat visszavezeti a véletlenre; ehelyett a kielégítő magyarázat hiányát vagy a rendelkezésre álló forrásanyag hézagaival, vagy, ha elég belátó, saját felfogóképességének a korlátaival menti. Max Planck
-
Hasonló kapcsolatban állunk az elménkkel, mint lovas a lovával. A ló (az elme) néha szeretne szabadon vágtatni vagy páfrányt legelni, ezért kitépi kezünkből a gyeplőt, és közben majdnem kirántja helyéből a vállunkat. A tudatos jelenlét nyelvén mindez azt jelenti: ha megrántjuk a gyeplőt, akkor az elménk csak még jobban fog tiltakozni. De ha csak gyengéden meghúzzuk, közben csettintünk, mint a cowboyok, és még azt is hozzátesszük, hogy "hó, öregfiú!", akkor elménk fokozatosan lelassít és engedelmeskedik, végül pedig odasúghatjuk neki, hogy "köszönöm". Ha elménk el akar vágtatni velünk, és erőszakosan visszarántjuk, akkor ledob bennünket, és elnyargal. Ha empátiával fordulunk önmagunk felé, ha ellen tudunk állni a követelőző gondolatoknak, akkor viszont elcsendesedik. Ruby Wax
-
Amikor hipnotizálunk valakit, az a célunk, hogy eljuttassuk a hipnagógikus rángás körüli pontra. Ilyenkor tárul a legszélesebbre a tudat és a tudatalatti közötti ajtó. Ha a hipnózis során emlékekhez akarunk hozzáférni, azon az ajtón lesünk be. A feltételezések szerint a tudatunk nem felejt el semmit, csak különféleképpen tárolja az emlékeket. Némelyik mélyebben van a többinél, mert az agyunk úgy ítéli meg, hogy nem fontosak, vagy esetleg traumatikusak. J. D. Barker