Téma
Stressz idézetek
-
Az olvasó szinte naponta belebotolhat hétköznapi kalandorokba, legyen az dokumentumfilmes, idegenvezető vagy rasztahajú, batikolt pólós utcai zenész. Nem kell, hogy mindenki ilyen legyen, szeretni vagy szívből elfogadni sem muszáj a különcöket, de érdemes tudomásul venni, hogy nélkülük nehezebben épülnének hidak a szokásaikat, rendjüket, identitásukat féltve őrző emberi közösségek között.
-
Meg kell kérdőjeleznünk mindent, amit megtanultunk, és nem szabad mások szabályai szerint élnünk, csak akkor, ha alapos megfontolás után úgy ítéltük meg, hogy egyetértünk velük. Akár 18, akár 80 éves az ember, át kell gondolnia a gyerekkorban belé plántált elveket, és el kell döntenie, hogy valóban helytállóak-e. Időről időre álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel magunknak a kérdést: "Miért is gondolom így?"
-
Senki nem tudhatja, milyen erősen hisz valamiben, amíg annak nincs igazi tétje. Könnyen rábólint az ember, hogy hogyne, ez a kötél biztosan megtartaná, míg a kötelet csupán csomagoláshoz használja. Tegyük fel azonban, hogy ennél a kötélnél fogva kellene egy szakadék felett lógnia: vajon nem lepleződne le azonnal, hogy valójában mennyire bízik a kötél erejében? Ugyanígy állunk felebarátainkkal is. (...) Kizárólag egy valós veszély érzete képes próbára tenni a hit szilárdságát. Clive Staples Lewis
-
Az önismeret valójában nem más, mint az érzelmi intelligencia fejlesztése, és annak következetes átültetése a gyakorlatba. Az önismeret az, ahol megszûnnek a szürke hétköznapok. Nem csak a közlekedésben érvényes az, hogy ha végzetes hibát követek el, akkor meghallhatok, hanem ez bekövetkezhet akkor is, amikor hagyom, hogy a félelmeim teret nyerjenek. Ilyenkor valójában mindent elveszíthetek, amit eddig elértem. Legfőképpen a méltóságomat. Mert ha az ember nem fejleszti az önismeretét, akkor csak idő kérdése, hogy mikor fogja elveszíteni a méltóságát. De hát mindannyiunkra szükség van... olyanokra is, akik elveszítik, és olyanokra is, akik nem. Hogy tanulhassunk egymástól. Csernus Imre
-
Nem akarom azt mondani, hogy csak iskolázott és képzett emberek adhatnak valami értékeset a világnak. Nem így van. De azt mondhatom, hogy az iskolázott és képzett emberek, ha igazán kiválóak és alkotásra képesek valamilyen területen, ami sajnos ritka, akkor sokkal nagyobb értéket hagynak hátra, mint azok, akik csak kiválóak és alkotásra képesek. Világosabban fejezik ki magukat, és rendszerint valami hajtja őket, hogy gondolatmenetüket teljesen végigvigyék. És ami a legfontosabb, tízből kilencben több a szerénység, mint a pallérozatlan elmékben. Jerome David Salinger