Téma
Szél idézetek
-
A láthatatlanságnak is megvan a maga nehezen felfedezhető, de sokszor roppant előnye. Például nem kell elmagyarázni a lehetetlent: ha úgy látja mindenki, hogy nem csinálok semmit, én mégis miért gondolom ezt a semmit nagyon is soknak. Ha szem előtt vagy, lehetetlen bámulni az eget anélkül, hogy ne vonj le belőle konklúziót, ne tedd fel a kérdést, hogy kékebb-e a tegnapinál, egyszerûen képtelenség önmagában látnod, nézned, élned. Önmagadat is mindenképp valamiféle eszmény részeként kell szemlélned; apád, anyád, nagyanyád, a szomszéd vagy a szomszéd lányának szemszögéből, és nem lehetsz csak úgy, önmagadban, ahogyan az ég, vagy az égen a felhők, felhők között a nap, a nap alatt a tó, a tavon egy csónak, a csónakban az esővíz, esővízen némi jég, némi jégben a fagyott juharlevél, levélben az ér, érben a szín, színben az érzés, érzésben a tudás, a tudásban minden, mindenben a semmi, a semmiben pedig te.
-
Mióta velem vagy, látom a fényt és érzem a szelet. Látom az utcákat és a házakat, érzem a vásárcsarnok szagát, érzem talpam alatt az utcaköveket. Eddig is volt reggel meg szél meg nap meg fény, de valahogy észre se vettem. Nem akarok megint úgy járni az utcán, hogy észre se vegyem a házakat. Gyurkó László
-
A sötétségben nem látunk semmit, vakok vagyunk, ki vagyunk szolgáltatva, nem vagyunk szabadok. A ködben szabadok vagyunk, de ez a szabadság annak a szabadsága, akit köd vesz körül: ötven méterre lát el, pontosan ki tudja venni társa arcvonásait, gyönyörködni tud az utat szegélyező fák szépségében, sőt meg tudja figyelni, hogy mi történik a közelében és reagálni tud rá. Az ember az a lény, aki ködben halad előre. De amikor hátranéz, hogy megítélje a múlt embereit, nem lát ködöt az útjukon. Jelenéből, mely az ő távoli jövőjük volt egykor, útjuk teljesen világosnak tetszik, elejétől végéig láthatónak. Hátranézve az ember látja az utat, látja az előrehaladó embereket, látja tévedéseiket, de a köd szétfoszlott. Milan Kundera
-
Az mondják, hogy a lélek olyan, mint a tó felszíne, amit ha fúj a szél, akkor nem tudja visszatükrözni a holdat. Azokban a pillanatokban, amikor a lélek meg tud nyugodni, nem fújja a szél, tökéletesen tükröz. Vagy majdnem tökéletesen tükröz, mert azért valamennyi csillog a holdból. Valamennyit átalakít az ember személyisége, tökéletesen nem lehet tükrözni, mert akkor megszûnne az ember, nem lehet tökéletesnek lenni. Dunai Tamás