Téma
Szerénység idézetek
-
A kutyáknak sem válik hátrányára, ha kissé hátrébb lépünk a pórázuktól, és tudományos szemszögből vesszük szemügyre őket. Képességeik és szempontjaik különös figyelmet érdemelnek. Az eredmény pedig lenyûgöző: a tudomány nem eltávolít tőlük, hanem éppen abban segít, hogy közelebbről csodálhassuk meg valódi természetüket.
-
A Szuperosztály tagjai sokkal boldogtalanabbak azoknál, akik csak egy házra, kertre, játszadozó gyermekre, ételre az asztalon és télen égő kandallóra vágynak. Azok ismerik a lehetőségeiket, tudják, hogy az élet rövid, akkor miért kellene mindig tovább menni? Figyelte a körülötte lévő embereket. Szüntelenül beszéltek, hasonlítgatták az árfolyamokat, dicsérték az új, fantasztikus jachtjukat, állították, hogy ez meg az a költő jobb, mint a másik, mert olvasták a kritikát, mivel soha nincs idejük elolvasni a könyveket. Mind képzett. Mind gazdag. Mind ellenállhatatlanul karizmatikus. S mindegyikük kérdezte este önmagától: "Nincs ideje abbahagyni?" S mindegyikük válaszolta: "Ha megteszem, az életem elveszíti az értelmét." Mintha tudnák, mi az élet értelme. Paulo Coelho
-
Azok a dolgok, amelyek gyermekkorunkban körülvesznek bennünket, maguktól értetődőek, de ha úgy örvénylenek, mint a kaleidoszkóp üvegcserepei, szüntelenül más és más alakzatba rendeződve, akkor valószínûleg ahhoz is sok energiára van szükség, hogy az ember megállhasson a talpán és orra ne bukjon. Czeslaw Milosz
-
Az első csésze az ajkamat és a torkomat nedvesíti meg. A második elûzi magányosságomat, a harmadik áthatol a hiábavaló (meddő) belsőmön. A negyedik csésze könnyû verejtékezést indít, az élet minden rossza eltûnik a pórusaimon keresztül. Az ötödik csészénél megtisztulok, a hatodik csészénél a halhatatlanság birodalmába képzelem magam. A hetedik csésze - nem tudok tovább írni - csak hûvös fuvallatot érzek, mely beleakad a ruhám ujjába...
-
Én azt hiszem, a halhatatlanságot nem a halál órájában, hanem az élet folyamatában kell keresni. A halálunk utáni jövő vajmi keveset jelentene nekünk, ha nem élnénk meg a jelenben, ahogy félig-meddig öntudatlanul megéljük azt a kort is, mikor még nem léteztünk. Életünk egyetlen pillanata sem mozdulatlanná dermedt jelen, hanem jövő, jelen és múlt egymásba fonódó szövedéke. A múltról látszólag keveset tudunk, a jövőről még kevesebbet, s mégis hatnak az életünkre: így éljük meg minden pillanatban a halhatatlanságot. Gyurkó László