Téma
Szerénység idézetek
-
A legtöbb ember egyetért abban, hogy az élet jobb, mint a halál. Az egészség jobb, mint a betegség. Az élelmezés jobb, mint az éhezés. A jólét jobb, mint a szegénység. A béke jobb, mint a háború. A biztonság jobb, mint a veszély. A szabadság jobb, mint az önkény. Az egyenlő jogok jobbak, mint a bigottság és a diszkrimináció. Az írástudás jobb, mint az analfabetizmus. A tudás jobb, mint a butaság. Az intelligencia jobb, mint az ostobaság. A boldogság jobb, mint a szenvedés. A lehetőség, hogy élvezzük a család, a barátok, a kultúra és a természet áldásait, jobb, mint a monotónia és a taposómalom. Mindezeket a dolgokat mérni lehet. Ha növekedtek az idő során, az a haladás. Steven Pinker
-
A felejtés is csak az emlékezés egy formája. Ha az ember semmit sem felejtene el, képtelen lenne emlékezni valamire. A felejtés egy óceán, amely körbeveszi az emlékezet szigeteit. Vannak benne áramlatok, örvények és zátonyok. Olykor homokzátonyok tûnnek fel a szigetek közelében, máskor pedig eltûnik valami. Az agyban is létezik árapály. Katharina Hagena
-
Valami arra ösztönözte, hogy menjen vissza a biztonságot kínáló partra. Elnémította magában a vékony, parancsoló hangot, és maradt – úgy érezte, a lábához préselődő víztömegben állva, a hatalmas vízmasina dörömbölését hallgatva megtalálta azt a nyugalmat, amire már oly régen vágyott. Örökkévaló ritmusok, értelem nélküli mozdulatok, a változatlanság békéje. Dean Ray Koontz
-
Az emberek (...) bizonyos utakon csak azért indulnak el, hogy bebizonyosodjon, hogy nem nekik valók. (...) Ez az élet törvénye. Ez (...) elől senki nem menekülhet el, akkor sem, ha soha nem hoz döntést, akkor sem, ha nincs bátorsága, hogy bármin is változtasson - hiszen ez már önmagában is egy döntés, egy változás. Paulo Coelho
-
Az egyedül élő emberek, mint a hegycsúcsokon élő szerzetesek, a remeték, a tengerészek, a disznópásztorok és a felfedezők, több mint ezer éven át meg voltak győződve arról, hogy az élet titkaira a csendben rejtőzik a válasz. Ez a lényeg. Az ember átszeli a tengereket, és lehet, hogy miután hazatér, saját magában találja meg azt, amit addig keresett.
-
Amikor gyerek voltam, tudományos eszközökkel pontosan mérni tudtam, ki az, akit befogadnak, és ki az, akit nem. Nevezzük ezt cipőfûző-módszernek. Mindjárt ezt is elmagyarázom. Egy csomó gyerek megy haza az iskolából. Beszélgetnek, kiabálnak, viccelődnek. Tudjátok - srácok. Egyikük letérdel, hogy megkösse a cipőfûzőjét. Ha a csoport megáll és bevárja - még azok is, akik nem látták, hogy letérdel -, ez azt jelenti, hogy az illető gyereket befogadták. David Grossman