Téma
Színész idézetek
-
Nekem a mûfordítás játék. Olyan, mint a gyerekkori, imádott szerepjátékok. Más bőrébe bújhatok, álarcot ölthetek, elmerülhetek egy másik világban, és mint minden igazi játék, ez is vérre megy, tétje van. Egyetlen eszközöm a saját anyanyelvem, egyedül az igazán szabatos kifejezés segít kitalálnom a másik világ múlt útvesztőjéből. Ha szabályosan játszom, biztos, hogy elveszítem magam, mégis nyerek. A fordítással járó önfeladás jutalma maga a játék.
-
Szeretni valók és esendőek a színészek. A szerencsések megtehetik, hogy egész életükben "homo ludensek", játszó emberek legyenek, de akiknek a sors nem ad játszóteret - világot jelentő deszkákat vagy kamerákat -, boldogtalanok lesznek, amit cinizmussal, áljókedvvel vagy vad magánélettel kompenzálnak.
-
A színésznek arra is nagyon kell vigyáznia, hogy ne legyen túl sovány, kövér, alacsony, magas, szőke, vörös, fekete, fehér, hangos, halk, fiatal vagy öreg, és ne legyen benne semmi olyasmi, ami a rendezőnek eszébe juttatja róla a barátnőjét, a barátját, az apját, az anyját, a lelkészét, a terapeutáját vagy utált mostohagyerekét. A színésznek elég jól kell ismernie a forgatókönyvet ahhoz, hogy időnként fel-felnézzen belőle, de az isten szerelmére, nehogy kívülről bevágja! Aki kívülről fújja, az olyan beképzeltnek látszik, mintha máris megkapta volna a szerepet. És mindenekelőtt, bármilyen égető szükséged van a munkára, bármennyire is korog a gyomrod, bármennyit bujkáltál is a háziúr elől, soha ne mutasd ki a kétségbeesésed. Michael J. Fox
-
Arthur Miller Az ügynök halálában azt mondja: "Az ügynök álomvilággal ügynököl - ez a mestersége". Tulajdonképpen a színész is álomvilággal ügynököl. Nem mintha valami hamis vagy nem létező portékát próbálnánk eladni a nézőnek. Mi a való élet alapján újrafogalmazott történeteket éljük meg a színpadon, azt igyekszünk továbbadni, közvetíteni. Mécs Károly
-
Ha arra adja magát egy alkotói stáb, hogy egy történelmi figuráról készít filmet, akkor hajlamos az ember belecsúszni abba, hogy példaképet akar állítani. A történet meg a személy lehet példás, de a színész csak az embert láthatja, és minél több negatívumát és pozitívumát, a lelkének minél mélyebb és minél magasabb pontjait találja meg, annál komplexebb és annál valódibb alakot faraghat. Vecsei H. Miklós
-
Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben, egy fő személy szándéka után igazodik a többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; magáért magának játszik. Kaffka Margit
-
A jó előadó hangosan gondolkozik a hallgatósága előtt, kinyúl a gondolatokért és boszorkányos ügyességgel varázsolja elő őket a levegőből (...). A jó előadó elmélkedik, tûnődik, a jobb megértés érdekében újrafogalmaz, kételkedik, kérdez, megváltoztatja a beszédritmusát, szüneteket tart a gondolkodáshoz - ő az a szerepmodell, aki megmutatja, hogyan kell megvizsgálni a témát, és hogyan kell felkelteni iránta az érdeklődést. Richard Dawkins