Téma
Szolidaritás idézetek
-
Az adó igaz hogy nehéz teher; de ha csak a közadót kellene fizetnünk, a terhet mégis csak elbírhatnék; de az ám a baj, hogy sok más adót is fizetünk, súlyosabbat a közadónál, és pedig olyat, melyet mi magunk rovunk nyakunkba. Mert lám a fösvénység két annyival is meg adóztat; kevélységünk három annyival; ostobaságunk négy annyival; pedig ez mind olyan adó, mire nézve sem halasztást nem ad, sem nem könnyít rajtunk a vármegye.
-
A hiúság, ha bizonyos fokot meghalad, rendkívül veszedelmessé válhat. Nem elég, hogy az embert mindenféle haszontalan munkára és időpocsékolásra késztetni, melyek inkább a látszat, mint a lényeg kedvéért történnek; nem elég, hogy hatása alatt az ember csak önmagára gondol, és másokra csak legfeljebb annyiban, hogy mit gondolnak róla, hanem még el is veszítheti általa a valósággal való kapcsolatát. Jár-kel az életben anélkül, hogy megértené az emberi összetartozást; anélkül, hogy az élettel bármiféle viszonyban volna. Alfred Adler
-
A legnagyobb rémület, amely egy gyermek szívét marcangolhatja: az, hogy nem szeretik! A pokoltól sem fél úgy, mint attól, hogy visszalökik, elutasítják. Azt hiszem, nincs ember a világon, aki kisebb-nagyobb mértékben ne érezte volna a visszautasítás gyötrelmeit. A mellőzés haragot szül, és a harag valami bûnt a mellőzés megbosszulására, a bûn pedig bûntudattal jár. John Steinbeck
-
A politikában az együttélésre a legerősebb akaratot a liberális demokrácia tanúsította. A liberalizmus az a politikai jogelv, mely szerint a közhatalom, noha mindenható, mérsékli magát, és még a tulajdon kárára is, gondoskodik arról, hogy az államban, melyet kormányoz, teret engedjen azoknak, akik nem hozzá, vagyis az erősebbhez, a többséghez hasonlóan gondolkodnak és éreznek. A liberalizmus (...) a legmagasabb rendû nagylelkûség... Úgy határoz, hogy együtt él az ellenséggel, sőt együtt él a gyenge ellenséggel. Valószínûtlennek látszott, hogy az emberiség ily kitûnő, ily különös, ily elegáns, ily merész, ily természetellenes dolgot elfogadjon. Ezért nem csoda, ha ugyanez az emberiség hamarosan elszánja magát arra, hogy túladjon ezen az elven... Együtt élni az ellenséggel! Az ellenzékkel kormányozni! Nem érthetetlen már ez a finomság? Semmi sem vádolja világosabban a jelent, mint az, hogy mindinkább csökken az olyan országok száma, ahol még van ellenzék. Majdnem mindenütt a homogén tömeg nehezedik a közhatalomra és elnyom, megsemmisít minden ellenzéki csoportot. A tömeg (...), nem kíván együttmaradni azzal, ami nem ő. Halálosan gyûlöl mindent, ami tőle különbözik. José Ortega y Gasset
-
Természetesen az ember ostoba (...). Az ostoba embereket meg rajtakapják, mindegy, mit csinálnak. De meglehetősen szép számmal vannak olyanok is, akik egyáltalán nem ostobák, és - hacsak nem rendelkeznek szigorú erkölcsi normákkal - félve gondolok arra, miket forgathatnak a fejükben. Agatha Christie