Téma
Szorongás idézetek
-
Ismered azt az érzést, mely hívatlan vendég módjára befészkeli magát a fejedbe, és bármennyire igyekszel nem gondolni rá, mégsem tudsz szabadulni tőle? Azt mondod magadnak, hogy ura vagy a helyzetnek, de igazság szerint ez nem ilyen egyszerû. Könnyû úgy dönteni, hogy nem teszel valamit, de úgy dönteni, hogy nem érzel valamit, egészen más dolog.
-
Egyedül álltam a tömegben, hallottam a saját lélegzésemet és gondolataimat. Hangok szûrődtek be a fülemen keresztül az agyam egyes zugaiba, ahol próbáltak maguknak helyet bérelni, de sehogyan sem sikerült nekik. Ezek a sóhajok, ezek a szavak nem érhetnek el hozzám. Ez nem történhet meg. Ez csak valamilyen rossz álom lehet, én nem állhatok itt. Nem lehetek statiszta egy olyan darabban, amelyet nem is színházban játszanak. Ez gonosz tréfa a sorstól. Egyre csak ömlöttek a könnyek körös-körül mindenhonnan. A fájdalom szaga már olyan erősen beleivódott az érzékszerveimbe, hogy nem tudtam nem érezni. Lassan emésztett el, mint ahogyan bekebelezi a fuldoklót a mérges gáz. Fojtogatott, és nem tehettem ellene semmit. Papp Csilla
-
Ki tudja, melyik nagyobb kín? Azon eszmék, mik az őrült égő agyában fogamzanak, vagy amiket a csöndes, hallgatag gondolat a szív fenekére zár? Az szenved-e jobban, aki tombol és üvölt, akit megkötöznek lánccal, aki fogait csikorgatja, és nehéz tusájában vérverítéket izzad, vagy aki hallgat és mosolyog, és érzi azt az eszmét, amitől könnyû volna megőrülni? Jókai Mór
-
A legtöbb ember átlagosan egy órát gondolkodik naponta. A többi huszonhármat szellemi tétlenség, reflexek és az agyvelő gépies motyogása tölti ki. De a nyomorgó folytonosan gondolkodik. Pillanatnyi szünetek után újra és újra nekilódulnak a céltalan gondolathullámok, hogy azután, ezer ízre marva és tépve magukat széjjel, véres esőként hulljanak a lecsüngő fejre vissza. Aszlányi Károly
-
A krónikus keserûségben szenvedő beteg hetente egyszer vesz tudomást a betegségéről: vasárnap délután. Mivel ilyenkor sem a munka, sem a hétköznapok egyformasága nem enyhíti a tüneteit, ráeszmél, hogy valami nagyon nincs rendjén, mert ezek a nyugodt, békés délutánok pokoliak a számára, és soha nem akarnak véget érni. Ilyenkor egész nap ingerülten viselkedik. Paulo Coelho