Tavasz idézetek

Nem a mezőknek és nem a fáknak, hanem a szívnek kell virágba borulnia, hogy minden jobb legyen. Gottfried Keller

Elhull a virág, eliramlik az élet. Petőfi Sándor

Kertem nárcisokkal Végig ûltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fûszerezted azt. Csokonai Vitéz Mihály

Boldog vagyok, mint senki más, és mégis kedvem volna sírni, mert jól tudom: virágnyilás: egyszerből a sohába nyílni. Babits Mihály

Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág! Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ! Megöntözlek szépen az ég harmatával, Teljék a tarisznya szép, piros tojással!

Erdőn-mezőn nyitott szemmel, sok virágra lel az ember. Én most őket megöntözöm, Piros tojást megköszönöm.

Semmivel sem meglepőbb dolog kétszer születni, mint egyszer; a természetben minden feltámadás. Voltaire

Egyetlen pillantásod felnyithat engem, bár bezárkóztam magamba ökölbe szorított kézként; ahogy a tavasz titokzatos, gyöngéd érintése kinyitja az első rózsákat, úgy bontod ki a lelkem, sziromról sziromra. Edward Estlin Cummings

Olyan vagy, mint a tavasz, csak egyszer jősz egy évben s rövid a te országod, de míg itt vagy, minden felvirul körüled. Jósika Miklós

Véget kell vetnünk a föld kizsákmányolásának, annak az igyekezetnek, melyben baltával törve-zúzva estünk neki az élővilágnak és a természetnek is. Hátha a vírus után visszahőkölünk és jobban tiszteljük majd az életet. Iványi Gábor

Ha itt az idő, jön hárs-virágzás A frissen lapátolt sír felett. (...) Ne őrlődjél fel, értelmét ne keresd. Te ne keresd. S úgy, lehet, megleled.

Ha a Nyár a világon elhever, s aranyló délután Egy álom végre kibontakozik a fák alvó sudarán; Ha völgyet-hegyet, zöld vadont hûssel Nyugat szele tölt - Ide gyere! Hozzám visszagyere! S mondd: Itt legszebb a Föld! John Ronald Reuel Tolkien

Az ibolya sem azért nyílik az erdőben, hogy leszakítsák, vagy hogy észrevegyék. Egyszerûen csak a madárkák meg az őzek kedvéért, hogy örömet szerezzen nekik. Így is lehet örömet szerezni a világnak, és én is így szeretnék.

Erdély közepében kinyílott a rózsa, Az elhagyott magyar nemzet gyönyörû bimbója. Megöntözném százszor is én, szálljon áldás rája. Ne legyen a magyar nemzet szomorú és árva. Locsoljuk és áldjuk ezt a szép virágot, Ez terem a magyar népnek édes szabadságot.

Te, szép zöld fenyő, köszöntünk mi téged! Hozz örömet mindnyájunknak és boldog új évet!

Ha valami véget ér, azt mondják, az utolsó időkben még egyszer teljesen virágba borul.

Van valami igazán felemelő abban, ha megpillantjuk azt a virágot vadon, amit korábban csak vázában láttunk.

Kinn a kertben voltunk, Egymás mellett ûltünk, Az úristen tudja, Mi történt körûlünk? Azt sem tudtam, mi van, Õsz-e vagy kikelet? Csak egyet tudtam, hogy Veled vagyok, veled! Petőfi Sándor

Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem. Tarisznya húzza a vállam, Térdig kopott már a lábam. Bejártam a fél világot, Láttam sok-sok szép virágot. A legszebbre most találtam, Hogy öntözzem, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár egy puszi.

A saláta az ehető tavasz. Szász Zoltán