Téma
Történelem idézetek
-
A történelemírás nem arról szól, hogy valami tényleg hogyan volt, hanem hogy hogyan kellett lennie ahhoz, hogy most jól érezzük magunkat. Ez egyébként elég röhejes dolog, de így mûködik. És ez az ember egyéni életében is így van. Mindenkinek igazából az a fontos, hogy az adott pillanatban a dolgokat úgy rendezze el, hogy most jól érezze magát, ha éppen szarban van, lehetőleg akkor is. Csányi Vilmos
-
Ismerős érzése lehet az embernek, ha azt olvassa manapság, hogy a memóriánk helyébe lépni hivatott új gépek az emberi intelligenciát veszélyeztetik. Akinek dereng valami, abban mindjárt felötlik Platón Phaidrosz-ának az a számtalanszor idézett passzusa, melyben azt kérdi (...) az írás feltalálójától, hogy vajon nem fosztja-e majd meg az embert ez az ördögi eszköz az emlékezés és így a gondolkodás képességétől. Ugyanez a rémület foghatta el azt is, aki először látott kereket. Azt gondolhatta az illető, hogy most aztán elfelejtünk járni. Umberto Eco
-
Régebben közhasználatú szavak ma már szógyûjteményekbe szorultak. Éppígy régen sokat emlegetett emberek neve - mint pl. Camillusé, Caesóé, Volesusé, Leonnatusé - ma már magyarázatot igényel. Nemsokára erre a sorsra jut Spicio, Cato, azután Augustus, majd Hadrianus és Antoninus. Mert minden az enyészet zsákmánya, és hamarosan mesévé lesz; majd a teljes feledésbe merül. Pedig ezt csak a csodálatosan ragyogó embersorsokról mondom. A többi? Amint kilehelte lelkét: "eltûnt nyomtalanul, hírevesztve." Elvégre, mi az örök hír? Kongó üresség! Marcus Aurelius
-
Budapest mintha olyan város volna, ahol a korszakok nem elválaszthatók, ezért amikor a múltjáról beszélek, a félelemről, a Dunáról, a forradalomról, akkor a mindenkori Budapestről beszélek. Egymásra rétegeződik itt az idő, az 1838-as árvizet jelző vonal a Rókus-templom oldalán a város közepén és az 56-os golyó ütötte lyuk a falakon egyszerre aktuális, érvényes. Itt igazán nem múlik el semmi, s talán igazán nincsen is jelen semmi. A múlt és a jövő városa. Esterházy Péter
-
A történelmi eseményekben az úgynevezett nagy emberek csupán címkék, csupán nevet adnak az eseményeknek; ezeknek, akárcsak a címkéknek, épp a legkevesebb közük van magukhoz az eseményhez. Minden cselekedetük, amelyet ők maguk szabad akaratukból eredőnek tartanak, történelmi értelemben eleve meghatározott, mivel összefügg a történelem egész folyásával, tehát korántsem tetszés szerint való. Lev Tolsztoj