Téma
Utazás idézetek
-
Az utazás kicsit olyan, mint a futball. Nagyon kevesen vannak, akiket egyáltalán nem érdekel, és akik semmilyen formában soha nem ûzik. Egyesek beérik azzal, hogy nézik, ki aktívabban és lelkesebben, ki kevésbé. Aztán vannak, akik maguk is játszanak. Talán csak ők tudják igazán, hogy különböző időkben mit jelent, és hogy különböző helyeken hogyan játsszák, mivel ők tényleg értik a játékot. Az utazás is ilyen. Aki nem hajlandó odafigyelni, rájönni, hogy a dolgok miért másmilyenek, mint odahaza, vagy nem nyitott az újra, esélyt sem ad magának, hogy megpróbáljon megérteni dolgokat, és meglássa magát a szerénység tükrében. Gunnar Garfors
-
Az aranyéremért utazunk. Annyit utazunk, amennyit bírunk, de mivel nyaralunk, és sok túlórát akarunk kipihenni, nem mindig akarunk igazán megismerkedni azzal az országgal, ahol éppen vagyunk. Mindaddig, amíg fényképekkel henceghetünk az egzotikus helyeken szerzett, valódi élményeinkkel, az is elég, hogy az otthoniakból elismerést és feltartott hüvelykujjat váltsunk ki. Fejlett országokban maradunk, és nem kell törődnünk azokkal a gondokkal, amelyekkel a nyugati buborékon kívüli emberek szembesülnek. Gunnar Garfors
-
Olyan korban élünk, amikor a technológia szinte korlátlan lehetőséget kínál arra, hogy elfoglaljuk magunkat, mi azonban mégis zavartabbá és elszigeteltebbé válunk, mint valaha. Olyan ez, mint a repülés, amikor a világ ezer kilométer per órával száguld el alattunk, mi pedig azt sem tudjuk, hol vagyunk valójában. Ha szerencsénk van, néha megpillanthatjuk az óceán csillogó vizét vagy a távoli sötét felhőkön áttörő fénycsíkokat. Az út nagy részében viszont félig öntudatlan utasokként próbáljuk elütni az időt valamivel a megnyugtató földet érésig. Ha a cél az út maga, akkor azt kell megtanulnunk, hogyan legyünk jobb utazók.
-
Egyszer volt, hol nem volt, kezdődnek a mesék valahogy így, mondjuk egy messzi, messzi tájon, valahol ott, ahová vágyni még érdemes. Ezért is végződhetnek úgy, megannyiszor, hogy ha nem hiszitek, hát járjatok utána. Mindegyikünk egy-egy vándor, te is, te is, kutatjuk a magunk meséjének igazát. Boldogan élnénk, meg nem halnánk.
-
Igen, tévelygek. Keresem azt, ami új, amit még homály fed, ami fontos lehet, ami még élő, ami több, mint a ma adott és ismert. Igen, tévelygek, kalandozom, vagy akár csellengek. Játszom. Nem hiszem, nem vagyok elég gőgös ahhoz, hogy azt higgyem, megtaláltam az igazságot. És nem szorongok annyira, hogy görcsösen belekapaszkodjam, belecsimpaszkodjam abba a biztosnak remélt fogantyúba, amelyet egyszer már megragadtam. És valóban: nem akarok a dzsungelből kijutni. Az élet és az ezerféle lehetőség dzsungeléből. A titkokkal, meglepetéssel, felfedezhető igazságokkal teli dzsungelből. Nem akarok túl hamar kijutni arra a bizonyos, nagyon is áttekinthető "homokos, vizes síkságra". Ahol már nincs remény. Hankiss Elemér