Téma
Változás idézetek
-
Van a napkelte... a lenyûgöző. A talányos. Hiszen mindig más. Leírhatatlan, ahogy naponta más és más, pillanatról pillanatra más és más, milliónyi szépséget ad, leírhatatlan színeinek gazdagsága az élénk vöröstől a titokzatos halvány rózsaszínig. Talányosan mutatja meg magát neked, és talán magában hordozza napodat. Mindig elvarázsol, mindig rabul ejt. Megunhatatlan. De van, amikor nem így kel a Nap. Nem színekbe burkolózva, nem talányosan játszva, nem tündökölve. Hanem talán kócosan, álmos szemekkel, gyûrött arcocskával, nyûgösen. Nem ragyogva, nem pompázva. Mégis, mégis ez a legszebb napkelte, minden napfelkelte közt a legcsodálatosabb. Aki talán minden reggel ilyen, kócos, álmos, gyûrött, nyûgös... mégis, megunhatatlan. Mert a legszebb napkelte. Õ. A Kedves... Létezik ilyen napkelte. Csitáry-Hock Tamás
-
Most látta, hogy utolsó, fél év előtti találkozásuk óta a lány hogy megváltozott. Leomló, dús hajával a gyertya lángja előtt olyan volt, mintha arany ködben úszna, sokkal szebb, mint amilyennek valaha is látta, sokkal szebb, mint bármelyik nő, akit valaha is látott; mint bármelyik istennő, vagy egy démon. Hogyan lehetséges, hogy oly régóta ismeri, (...) és mégis, eddig a percig nem tudta, hogy ő a legszebb nő a világon, és egyedül csak ő teheti boldoggá? Ez a lelkiállapot körülbelül egy percig tartott, aztán rádöbbent, hogy mindig is tudta. Karen Blixen
-
Úgy adjuk át egymásnak a hangulatunkat és érzelmi állapotunkat, mint egy vírust. Ne is álmodjunk róla, hogy titkolni tudjuk a közérzetünket. Azt ugyan valószínûleg senki sem tudja, mire gondolunk pontosan, de a lelkiállapotunkat mindenki teljesen világosan fel tudja mérni. (...) Úgy mûködünk, mint egy mentális wifi: továbbadjuk, amit érzünk annak, akivel találkozunk, aki továbbadja annak, akivel ő találkozik, a hullámok pedig elérik a barátokat, a munkatársakat, a szomszédokat, az egész közösséget, várost, országot... bolygót. Ruby Wax