Téma
Végtelen idézetek
-
Az emberi megismerés nem szorítható korlátok közé. A teológia utóvédharcaira, amelyek során újra és újra azt kívánja elhitetni velünk, hogy tudásunk egy meghatározott horizontját véglegesnek kell tekinteni, mert azon túl a természetfölötti szférája kezdődik - eleve kudarc vár. Ezt a kudarcot hovatovább a legbonyolultabb érvelések sem tudják elrejteni a tárgyilagosan ítélő gondolkodás elől. Ponori Thewrewk Aurél
-
Sok van, mi csodálatos, de az embernél semmi sem csodálatosabb - ez így megvan, ez ismerős. (...) Az idézetnek, amivel kezdtem, létezik egy másik értelmezése is: sok van, mi szörnyûséges, de az embernél semmi sem szörnyûségesebb. Szerintem ragaszkodni kéne az első verzióhoz, ameddig még lehet. Mit jelent a csodálatos? Csinálni valamit, nem hagyni annyiban, az csodálatos lenne, nem? Itt a lehetőség. Simon Márton
-
Amíg az emberek egyik csoportja számára - például számomra is - elképzelhetetlen, abszurditás a természetfölötti létezése, a másik csoportja számára ugyanilyen evidensen a természetfölötti nemléte az. S ezek valami olyan végső és továbbelemezhetetlen emberi-pszichológiai adottságok, amelyeken észérvekkel nem vagy ritkán (...) lehet csak úrrá lenni.
-
Mi természetkutatók szûnni nem akaró nagy harcot vívunk az ismeretlennel. Velünk, gyenge emberekkel szemben ott áll a természet, a végtelen tér, a végtelen idő. Mi feltesszük neki a kérdéseinket... A válasz nem emberi nyelven van megfogalmazva. Megpróbáljuk így is, megpróbáljuk úgy is értelmezni. Sok kérdést teszünk fel, sokra kapunk választ. A megfejtettnek vélt válaszok mozaiktömegét azután igyekszünk összerakni valamilyen reálisan összeillő képpé. Tudjuk, hogy a sok-sok mozaikból végül a kép minden részlete kitelik. Csak éppen azt nem tudjuk sohasem előre, hogy milyen hát az a kép.