Téma
Véletlen idézetek
-
Vannak az életben pillanatok, mikor tökéletesen értjük a lehető legnagyobb összefüggéseket is. Értjük és érezzük a csillagokat alkotó erőt, a világ és az abban élő emberek közti valódi kapcsolatokat. Ám ez csak ritkán és legtöbbször csupán néhány pillanatig tart. Néha messzire kell ehhez menni, néha viszont itt van, egészen közel hozzánk a helyszín, ahol megnyílnak a csodák. Ám valójában, ha megvizsgáljuk, önmagunkban találhatjuk a kulcsot, nem földrajzi tájakon.
-
Talán egyszer elfogadjuk azt, hogy az olyan rejtett erők, mint a génjeink, epigenetikai programozásunk és mikrobiótánk, nagymértékben és öntudatlanul képesek alakítani derûs, és kevésbé derûs természetünket. Ha ráripakodunk valakire, hogy szedje össze magát és változtasson, az olyan, mintha egy vak emberrel kiabálnánk, hogy miért nem lát. Az a segítőkészebb hozzáállás, ha támogatást nyújtunk, és bátorítást adunk szakmai segítség kereséséhez.
-
Vannak pillanatok az életben, mikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában a legközönségesebb és a legegyszerûbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tûnnek el, akikről azt hittük, jelentősek, a háttérből alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket s ők is vártak, egész sorsukkal, a jelenés pillanatában. Márai Sándor