Téma
Véletlen idézetek
-
Mindig haladni kell előre, mert a legjobb hír az, hogy bár sorsunk alakulásában szerepet játszik a véletlen, a siker egyik fontos összetevője a mi kezünkben van: a dobások száma, az, hogy hányszor próbálunk szerencsét, hányszor ragadjuk meg a lehetőséget. Még ha hamis is a pénz, amelyet feldobunk, és a súlya a fej felé húzza, akkor is előfordul néha, hogy írás jön ki. Leonard Mlodinow
-
Az élet néha a legváratlanabb pillanatokban produkálja az igazán nagy meglepetéseket. Ha minden jól megy, ezek a meglepetések nem járnak semmilyen pusztítással. (...) Előfordulhat azonban az is, hogy a meglepetések megsebzik a szívet, és olyan sebeket hagynak maguk után, amelyek soha nem gyógyulnak be. Nicholas Sparks
-
Az élet már csak ilyen. Az ember azt hiszi, ura a helyzetnek, szépen, precízen ki van jelölve az útvonal, amit be fog járni. Aztán egy szép napon autókázik a sztrádán, és egyszer csak: bumm! Valaki belerohan hátulról. Az ilyesmit nem láthatjuk előre. Ilyenek az emberek is. Kiszámíthatatlanok. Hiába érezzük úgy, hogy valakit ismerünk, mint a tenyerünket, hiába vagyunk biztosak az érzéseiben, a reakcióiban, attól még okozhat meglepetést. Emma Chase
-
A világ kiszámíthatatlan, úgyhogy a sok jó tanácsnak, hogy vigyázz magadra, vedd meg előre a jegyet, nézz körül, mielőtt lelépsz a járdáról, talán nincs is semmi értelme. Akár vigyázol, akár nem, előbb-utóbb jön egy olyan történet, amiből már nem tudsz kikeveredni. Ne gondold, hogy ha változnak a dolgok, csak rosszabb jöhet. Nyugi, néha lehet szerencsénk is! Az életben bármi megtörténhet, és az a csodálatos, hogy az a bármi meg is történik!
-
A természet újra és újra megmutatja az erejét, hiszen az Univerzumban olyan hatalmas erők mûködnek, amiket esélyünk sincs befolyásolni. Elhitetjük magunkkal, hogy a táplálkozási lánc tetejére felküzdve magunkat, a technikai forradalmi fejlesztéseinkkel mi uraljuk a bolygónkat, az élővilágot és a természetet. Pedig sokkal sebezhetőbbek és védtelenebbek vagyunk, mint gondolnánk, a természet pedig folyamatosan figyelmezteti az öntelt és beképzelt emberiséget a hibáira, csak éppen akkora már az arcunk, hogy nem tudjuk, vagy nem is akarjuk mindezt tudomásul venni. John Cure