Téma
Világ idézetek
-
A teremtés nem ismeri a konfekciót. A különbözőségekben pulzál a világ érdekessége, az eltéréseink adnak szépséget és színt a létezésünkhöz. Akkor meg miért gondolja az emberek többsége, hogy tök egyformának kéne lennünk, és a másféleség furaság? Mert nem tudunk egymásról eleget, és rendszerint nem is akarunk. Pedig furának lenni érdekes, egyformának lenni unalmas. Geszti Péter
-
A világról alkotott emberi fogalmak, még a legegzaktabb tudományos fogalmak is, egyszerre objektívek és szubjektívek: kifejezik annak a valóságtartománynak viszonylag konzekvens és stabil objektív sajátosságait, amelyben élünk, de mivel speciálisan ennek a valóságtartománynak az objektív sajátosságait fejezik ki, rendelkeznek bizonyos szubjektivitással. Ezt talán nevezhetjük "faji szubjektivitásnak".
-
Ami a földönkívülieket illeti, meg voltam róla győződve, hogy közelebb áll a józan észhez azt gondolni, hogy a végtelen (vagy akár véges) nagy világmindenségben szétszórva máshol is lehetnek értelmes lények, mint pöffeszkedően azt képzelni, mi vagyunk az egyetlenek. Egyedüliek és kivételesek. Ez legalább olyan gyerekes, mint amikor azt hittük, Nap és Égbolt, minden a mi Földünk körül forog. Lángh Júlia
-
Némelyek szeretik azt hinni, hogy a világ végtelenül egyszerû, és ezért hajlamosak a színes filmeket is fekete-fehérben látni. Mások szerint a világ végtelenül bonyolult, és ezért akkor is színeket keresnek, amikor fekete-fehér a film. Valójában mindkét álláspont jogos. A világ bonyolult és színes. De a benne zajló események oka gyakran egyszerû és fekete-fehér.
-
A modern emberiség óriási hasznot húzott a tudományok diadalmas előrehaladásából. A modern világ kényelme a tudomány eredményeire épül. Mindannyian haszonélvezői vagyunk. De ennek ellenére még mindig ragaszkodunk hajdani illúzióinkhoz, ha illúziók voltak, és képtelenek vagyunk elfogadni a tudományoknak azt az üzenetét, hogy nem vagyunk itthon ebben a világmindenségben. Hogy a világmindenséget nem nekünk szánták, és egyáltalában senkinek és semminek sem szánták. Hankiss Elemér
-
A legtöbb ember állatbarátnak vallja magát. Nem tárgyként tekintünk rájuk, hanem komplex élőlényekként, amelyekkel megosztjuk a Földet, az életünket, az otthonunkat. Örömük örömmel tölt el, fájdalmukat fájdalommal éljük meg. Intelligenciájukat és egyéniségüket elismerve családunkba fogadjuk őket, vagy gyönyörködünk bennük természetes környezetükben. A gondolat, hogy szükségtelenül fájdalmat, szenvedést okozzunk nekik, sokunk számára elviselhetetlen. Ezért, akik hozzánk hasonlóan étkeznek, ruházkodnak, vagy szórakoznak, azon elvek követését választják, amely minimalizálja, vagy akár teljes mértékben megszünteti a szenvedést. A festői családi farm és a szerető gazda. Egy humánus és fájdalommentes vég, apró fizetség melyet egy boldog életért fizetnek, egy kölcsönös előnyökkel járó megállapodás. Ezen narratíva mögé bújva, a szemünk elől eltûnve azonban megszûnnek személyiségként létezni. Legtöbbjüket haszonállatnak, a gyártás arctalan egységeinek tekintjük egy hatalmas rendszerben, kivételt képezve azon törvények alól, amelyek társállatainkat védelmezik. A szenvedésük láthatatlan, hallhatatlan. Az értéküket csak a belőlük nyert haszon határozza meg, melyet a saját felsőbbrendûségünkbe vetett hit racionalizál és az elképzelés, hogy a "hatalom" és a "helyes" megegyezik. Az elképzelés, melyet meg kell kérdőjeleznünk.
-
Különbség mindig lesz. Valamiféle különbségnek lennie kell az emberek közt, s bárhogyan is osztják el a földet, előbb-utóbb egyeseknek ismét több lesz, mint másoknak, mert az emberek egyszerûen nem egyformák, és soha nem lesznek azzá. Nem ugyanúgy dolgoznak, nem ugyanúgy költenek, nem ugyanaz kell nekik. Csak az a kérdés, hogy azok, akik felkapaszkodnak a csúcsra, és megtelepednek ott, vállukra veszik-e a felelősséget, ami a csúcson lakással jár. Wass Albert
-
Az emberiség jó úton halad afelé, hogy elpusztítsa a Földet, amely magának az életnek az alapvető feltétele. Ha a Föld elpusztul, nincs tovább. A klímaváltozás veszélyeit nem a tudósok találták ki, és nem is unatkozó kislányok, akik figyelemre vágynak. Ez a valóság! Az ember, az ő szükségleteivel együtt - mint az élelmiszer előállítása, fûtés, közlekedési eszközök és a komfortos élet - jelenti a legnagyobb fenyegetést a bolygónkra, és bár önellentmondásnak tûnik, magára az emberiségre is. Lehet, hogy ez nagyon kegyetlenül hangzik, de ahhoz, hogy a Föld fennmaradhasson, az emberiség egy részének el kell pusztulnia. Karin Smirnoff