Virágok idézetek

A májusi rózsa mindig rózsa marad, még akkor is, ha hernyók rágicsálják a leveleit. Paolo Mantegazza

Vajon miért szakít bimbókat a halál, mikor hervadt virágot is eleget talál? Szüleink, testvérünk, értünk ne sírjatok, a halál bennünket csak jobb földbe oltott!

Akit ezernyi tégely, illatszer, ruhanemû, fotó jelez az otthon falai között, az nem mehetett el, hihetetlen, hogy meghalt. Vavyan Fable

Im, pille vagyok, parányi pont, a szirmon csöppke fehér jel; te fiúcska vagy, játékra kész, ha üldözöl is, ne érj el. Henrik Ibsen

A lányféle olyan, mint a galagonya: ha virágba borul, mindent megtett. Émile Zola

Ha a fa élte megszakad, Egy percig éli túl virága. Arany János

Úrnőm, esdekelek; ki vagy? isten? földi halandó? Hogyha te istennő vagy, a tágterü égbe lakók közt - Zeusz atya gyermeke: Artemisz az, kihez én a leginkább tartalak arca hasonlónak, termetre s alakra; és ha halandó vagy, ki a földön tartja lakását, boldog apád háromszor, anyád is boldog, az úrnő, és testvéreid is háromszor: bennük a lélek örvendezve repes bizonyára örökre miattad, táncba vegyülni ha látnak ilyen szép tiszta virágot. Homérosz

Van abban valami betegesen monoton és fantáziátlan, ha egy férfi mindennap virágot hoz, nemde? Karafiáth Orsolya

Vattacukor hajú lány, a tekintetéért koldulok, Nézd meg, milyen szép, ő is néz, de úgy, hogy megbolondulok.

Nézd, az üvegben e kis szürke por hogyan pereg. Hinnéd, hogy ember volt valamikor és szeretett?

Ha annyi virágom volna, ahányszor eszembe jutottál... örökké a kertemben sétálhatnék. Alfred Tennyson

Itt tépted, halál Széjjel szép virágom, Soha már nem nyílok Ezen a világon.

Guruljunk le patakparti víztükröt lesve, A kis fahídon menjünk át halakat keresve! Olcsó hippik vagyunk, még te is az lehetsz, Ahogy hullnak a virágszirmok: szeretsz vagy nem szeretsz?

Odalépett hozzám, és felemelte a fátylát. Átölelt, és erősen magához szorított. Virágillata volt. Egy röpke pillanatra magamba szívtam az átható, édes rózsaillatot, aztán elengedett. - Fogd! Legyen ez a talizmánod! Egyik ujjáról lehúzta a gyûrûjét. Sima metszésû, bíborszínû kő volt benne, a közepére egy nagy E betût véstek. A markomba zártam. A kezemben éreztem az arany súlyát. A szemébe néztem, és mintha csak a magamét láttam volna: ugyanazok a különös, sárgával pettyezett halványszürke szemek. Akár az enyémek. Most már tudtam, miféle adósság az övé - tizennégy éve nyomja a lelkét. Anyám szemébe néztem, és tudtam, hogy soha többé nem láthatom. Celia Rees

Minden pillanatnak szakaszd le virágait. Jakob Böhme

A természet tövisek közé rekeszti a gyenge rózsát, nem azért, hogy szaggassa, hanem, hogy oltalmazza. Az atyák dorgálása efféle tövis: oltalmazza, nem hervasztja a fiakat. Pázmány Péter

Tanulj a bokorban nyíló ibolyától: Kedves illatával ad hírt csak magáról. Pósa Lajos

Édesanyám, harmat voltam: selyem rétre le is hulltam. Virágokat nevelgettem, hogy ezután néked szedjem. Harmat cseppje, eső szála, könnyû fényt vont a szirmára.

Az ajándékkal mérsékelten kell bánni, mint a parfümmel. Ha sokat veszünk belőle, már nem illata van, hanem szaga. Gonda Béla

Harmatkönnyet hullajtott a golgotavirág Örömében a kapunál "Jön már, jön már az én kedvesem" Kiált a rőt rózsaszál Sarkantyúfû felrikolt; "Hallom már a lépteit Neki, kivel Sorsom közös s nem számolom vétkeit" "Elkésett" zeng a fehér rózsa szirmáról keserves siralom "Várnék rá bármeddig" susogta a liliom. Alfred Tennyson