Csernus Imre

Aki azt hangoztatja, hogy ő milyen jól érzi magát, milyen jó anya, milyen jó ember, az mind hazugságot állít, mert aki jól érzi magát a bőrében, az nem hangsúlyozza ezt, hanem egyszerûen úgy él.

A felnőttnek tûnő, de valójában csak annak látszó párkapcsolat a "vak vezet világtalant" klasszikus esete. Támaszkodnak egymásra, és közben észre sem veszik, hogy az egész életük egy nagy rutinná vált.

Aki folyamatosan feszült, annak nehéz olyan ajánlatot tenni, amelynek alapján megérti, hogy a félelem csak a fejében él. Az állandó feszültség megszüntetése kutya kemény meló.

Ha elfogadod, hogy emberből vagy, azt is elfogadod, hogy a gyereked meg emberpalánta. Tehát képes lesz téged manipulálni, kijátszani, és sikerülni is fog neki jó párszor, az összes óvintézkedésed ellenére. Akkor aztán felteheted a kérdést: miért hagytam magam kijátszani? Miért akartam azt hinni, hogy az én gyerekem ezt nem teszi meg velem? Miért gondoltam azt, hogy ő szent? Miközben én fiatalon szintén átvertem a szüleimet, hazudoztam nekik. Elmondtam nekik mindent frankón? Dehogyis!

Az ember egyedül van az érzéseivel és a gondolataival, és csak ha jól érzi magát a bőrében, akkor áll készen a társas kapcsolatra.

Nagyon fontos, hogy az érzéseivel tisztában legyen az ember, hogy felvállalja, és ne szégyellje őket. (...) Így jöhet létre egy társas kapcsolatban a konfliktusok békés megbeszélése, egoharc nélkül. Amikor mind a két fél kijelenti, hogy igen, az én felelősségem ebben ez és ez, és békésen megvitatják a problémáikat. A vaknál nincs békés megbeszélés. A vak mindig fél, retteg és görcsöl, mikor és hogyan fog kiderülni az ő kicsinysége. Emiatt ott fogják hagyni, így magányos lesz, és nem fogják szeretni. Ezért a vak a legtöbbször görcsösen ragaszkodik a másik vakhoz, mert ez még mindig jobb, mint magányosan szembenézni a saját démonaival. Viszont így egyre inkább mélyül a pokla, egyre durvul a megalkuvása.

A tudatosság nélkül élőknél egyre fiatalabb korban alakulnak ki a magatartászavarok, a személyiségzavarok, a lelki betegségek, majd a testi betegségek.

Az igazi bûn önmagam el nem fogadása.

Az én szememben a legnagyobb bûn az, amikor valaki feladja azokat a belső, nagyon fontos törvényeket, hogy kiteljesedek az életemben, boldog leszek, nem leszek megalkuvó, kiállok magamért, őszinte leszek.

Az öncélú közösségimédia-használat pusztán önmagunk egójának a nyalogatása.

Az aggódás mindig a másikról szól, nem rólam. Az illető nem értem aggódik, hanem amiatt, hogy mi lesz vele, ha velem történik valami.

A lelki egészség alatt én a lelki békét értem. Azt, hogy elfogadom és tiszteletben tartom önmagam érzéseit, tulajdonságait.

A megfelelési kényszer mindig igényli a pozitív visszacsatolást.

Az egó mindig tiltakozik, amikor azt hallja, hogy ezt kell csinálni, meg azt kell csinálni. Miért, hát nehogy már!

Az önbizalomhiánnyal küszködő ember mindig támaszkodni fog, mindegy, hogy a főnökére vagy a barátaira vagy a partnerére vagy a családjára.

Akkor vagy felnőtt, ha felelősséget vállalsz a gondolataidért, a döntéseidért, a tetteidért, majd az érzéseidért, valamint a tulajdonságaidért, ezekről hangosan beszélsz, majd mindebbe bele is állsz nap mint nap. Ez a felnőttség. Ugye, milyen összetett feladat?

Nagyon sokszor hallhatod a szorongás szót, ám az emberek ilyenkor valójában a feszültségre gondolnak. A szorongás olyan félelemmel teli állapot, amelynek nincs oka, a feszültségnek viszont mindig áll valami a hátterében. Ha azt mondanád nekem, hogy szorongsz, akkor megkérdezném tőled, mi ennek az oka. Te aztán elmondanád, hogy pontosan tudod, mi a kiváltó ok. Kristálytisztán megfogalmaznád, hogy miért érzed magad így. Ezzel azonban már cáfoltad is, hogy szoronganál. Nem szorongsz, hanem feszült vagy.

Ha hazudsz önmagadnak, akkor ott elkezdődik az intellektualizálás, a magyarázkodás. Megmagyarázod magadnak, hogy miért jó, és utána még el is hiszed.

Valakiktől öntudatlanul eltanulod a gyáva viselkedést, márpedig ezek a valakik csak a szüleid lehetnek.

Mivel az érzelmi intelligencia hiánya a fogyasztói társadalom motorja, amíg ezt nem fejleszted, addig fogyasztani fogsz, fenntartani ezt az egész világot, mert kíváncsi leszel az új termékekre. Erre alapoz a reklámmarketing és a reklámpszichológia. És mivel kíváncsi leszel, szeretnéd majd megszerezni őket, ezért fogyasztani fogsz. Újabb és újabb termékeket fogsz megvenni, egyre drágábbakat, ezért egyre nehezebben fogod elérni őket, de mivel ezek már presztízscuccok, még több energiát, még több időt kell beletenned, hogy megszerezd a pénzmagot. Vagyis az életed filmje pereg le a szemed előtt, és nem fogsz részt venni benne.