Daniel Dennett

Egy algoritmusnak nem kell célja vagy értelme legyen.

Amikor a kommunikációs képesség megszületik egy állatfajban, akkor az őszinteség nem a legjobb politika, mivel ezzel az ember túlságosan is kiszolgáltatja magát vetélytársainak.

Minden emberi elme, amit valaha is megnéztünk - elsősorban is beleértve az ember saját elméjét, amelyet "belülről" tudunk megnézni -, nem csupán a természetes kiválasztódás, de az óriási mérvû kulturális átalakítás terméke is.

Igen sokat lehet nyerni a kommunikáción, ha ügyesen van adagolva - elég igazság ahhoz, hogy az ember hitele megmaradjon, s elég hamisság ahhoz, hogy a lehetőségek nyitva maradjanak.

Aki soha nem blöfföl, sose nyer; aki mindig blöfföl, mindig veszít.

"Mutatókat" és "indexeket" tartunk az agyunkban, és annyi tényleges adatot hagyunk a külvilágban, amennyit csak lehet, címjegyzékeinkben, a könyvtárakban, jegyzetfüzetekben, számítógépekben - és persze baráti és társasági körünkben. Az emberi elme nemcsak hogy nem korlátozódik az agyra, de komoly csonkítását jelentené, ha megfosztanák ezektől a külső eszközöktől - legalább annyira fogyatékossá válna, mint a rövidlátók, amikor elveszítik szemüvegüket.

Az emberi kultúra eredményei - a nyelv, a mûvészet, a vallás, az etika, a tudomány maga - maguk is ugyanannak az alapvető folya­matnak a mûtermékei (vagyis mûtermékek mûtermékei...), amelyek a bakté­riumokat, az emlősöket és a Homo sapienst létrehozták. Nincsen külön terem­tése a nyelvnek, és sem a mûvészet, sem a vallás nem rendelkezik betû szerint értve isteni inspirációkkal. Ha egy égi madár létrehozásához nincs szükség égi fogantyúra, akkor nem kellenek égi fogantyúk a pacsirtához írt óda megírásá­hoz sem. Egyetlen mém sem önmagában álló sziget.

Nem kezdheted el azt reklámozni, hogy mennyi jót tesz a vallásod, anélkül, hogy először aprólékosan levonnád belőle az összes kárt, amit okoz, és alaposan megfontolnád azt a kérdést, hogy vajon egy másik vallás, vagy a vallás teljes hiánya nem szerepel-e jobban.

A tévedés nem csak lehetőség a tanulásra; egy fontos értelemben ez az egyetlen lehetőség a tanulásra, vagy arra, hogy valami igazán újat hozzunk létre.

A tévedés a haladás kulcsa.

Az életben a fejlődés titkos összetevője mindig ugyanaz: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.

Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy éppen úgy, mint voltak idők, amikor a tigrisek számára még nem termett babér, úgy jönnek el azok az idők, amikor számukra már nem lesz élhető az élet, kivéve az állatkerteket és más rezervátumokat. És ez éppígy igaz kulturális örökségünk jó részére.

Mielőtt valaki a hitre hivatkozik, amikor az ész sarokba szorította, gondoljon arra, hogy vajon akkor is el akarja-e dobni az észt, amikor az ő oldalán van.

Nem kell vallásosnak lenned ahhoz, hogy őrült legyél, de azért segít.

Emlősök vagyunk, és az emlősök a hüllőktől származnak, azok meg a halaktól, azok meg valami féregfajta tengeri lényektől, amelyek viszont a maguk részéről egyszerûbb, soksejtû lényekből keletkeztek több százmillió évvel ezelőtt, amelyek az egysejtûekből származtak, amelyek pedig az önreprodukáló makromolekulákból keletkeztek körülbelül hárommilliárd évvel ezelőtt. (...) Hogy még szemléletesebben fogalmazzunk: az ük-ük-ük... nagymamánk egy robot volt!

Meglehet, ma már nem borzongunk bele, ha a tudomány nyüzsgő vírusok és baktériumok képét festi elénk, amelyek tudattalanul hajtják végre felforgató tervüket - utálatos, kicsi, gonoszkodó automaták. De tévedés lenne belenyugodnunk abba a gondolatba, hogy ezek idegen betolakodók, vagyis nem olyanok, mint azok a sokkal értelmesebb szövetek, amelyekből mi állunk. Mi pontosan ugyanolyan automatákból állunk, mint amilyenek megtámadnak bennünket - nem különbözteti meg külön glória az emberi antitesteket azoktól az antigénektől, amelyekkel harcolnak; a mi antitestjeink egyszerûen csak ahhoz a klubhoz tartoznak, ami mi vagyunk, vagyis értünk harcolnak.

Hihetjük azt, tudunk valamit, de a tudományos vizsgálódásra hárul, hogy megerősítse vagy elutasítsa hagyományos megérzéseinket.

A beszélgetés egyesít bennünket. Mindannyian sokat tudhatunk arról, milyen norvég halásznak vagy nigériai taxisofőrnek, nyolcvanéves apácának vagy vakon született, ötéves fiúnak, sakk-nagymesternek vagy prostituáltnak vagy vadászpilótának lenni. Összehasonlíthatatlanul többet tudhatunk minderről, mint arról (ha egyáltalán), hogy milyen lehet delfinnek, denevérnek, vagy éppen csimpánznak lenni. Mindegy, mennyire különbözőek is vagyunk egymástól mi, emberek, szétszóródva a földön, képesek vagyunk felderíteni különbözőségeinket, és ezt közölni egymással. Mindegy, milyen hasonlóak egymáshoz a vadállatok, a csordában egymás mellett állva, nem sokat tudhatnak hasonlóságukról, nem is beszélve különbségeikről. Nem hasonlíthatják össze észrevételeiket.

Egy fajhoz hasonlóan egy hitnek is ki kell bontakoznia, majd ki kell halnia a környezeti feltételek változása során. Ez egyik esetben sem szelíd folyamat.

A tudatlanság számos kiváló dolog szükséges feltétele. A Mikulás ajándékának meglelése olyan gyermeki öröm, melynek minden gyerekből ki kell vesznie az ártatlanság elvesztésével. Amint e gyerek felnő, akkor lesz képes gyerekének átadni ezt az örömöt, de majd azt is észre kell vennie, amikor ennek értéke tovatûnik.