József Attila

Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal.

Az ész tehát nem arravaló, hogy "irányítsa" az embert, (...) hanem arra való az ész, hogy a külvilágot önmagával együtt tudomásul vegye.

Én egyedül nem tudom fölforgatni a világot.

Nem beszélhetem ki minden butaságomat egyszerre.

Nemsokára indulnom kell mutatnom kell, hogy valaki vagyok.

Nincs rémesebb az őszinte embernél, ha ostoba.

Az asszonyok akkor is sírnak, ha nem áll jól nekik. A férfi jobban tud vigyázni szépségére.

Tavasz van, tavasz van, gyönyörû tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Elevenek, minden, mi kíntól megremeg, égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní- tani!

A szívem hoztam el. Csinálj vele Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi, Csak a karom, mert nem öleltelek.

Micsoda fölséges égiháború A külön lábak együttes dobbanása! Ilyen pompás ütések alatt Szénné sajtolódna erdő, mező. Az ég ekhóját mellünk visszadobja És minden bezárt, pókhálófödte ablak Csörömpölve darabokra pattan.

Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném megcsókolni kezedet merészen. Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom, hogy nem fogom megcsókolni a kezedet.

Minden szervem óra, mely csillagokhoz igazítva jár.

Kiszaladt a vér ereinkből S most az utcákon nyargal végig. Ime, eljöttek a gyárkémények Szikrát lehelő arkangyalai, Hogy visszavívják a pokoltól Ádámot és Évát.

Lenézel a földre és kacagunk Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.

Magyar ember - rongya zászló; étele a tál; dudvaszedő nemzet vagyunk, értünk mezítláb jön foltozott halál!

Forrást kutat, nem vért itat a szabadság s a szerelem.

Borzasztó, hogy az ember egyedül van borzasztó, hogy van tudata csak ezért van egyedül vagy csak azt hiszi, hogy egyedül van.

Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak.