Lenézel a földre és kacagunk Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.

Kapcsolódó idézetek

1. Miért haragszol, vagy miért untad el szerelmünk? Ablakod sötét függönye mögött hallgasd csak mosolyodtól részegen énekelek most is s a te szemeiddel néznek le rám a csillagok. Kassák Lajos
2. Előfordul, hogy ha valaki szomorú, zokon veszi, ha az okát firtatják; néha kéretlenül is megadják a választ, s végül órák hosszat sorolják az okokat. John Boyne
3. Néha kinézek az ablakon, és hosszan szemlélem a csillagokat. Ilyenkor egy idő múlva azt gondolom, hogy a dolgoknak talán nem is az az igazi értelmük, amit mi tulajdonítunk nekik. Engem nem érdekel, milyen távolságra van tőlem a Nap meg a Hold. Nekem az teljesen mindegy. Beérem annyival, hogy láthatom és szerethetem őket. És ilyenkor az a különös érzés fog el, hogy nevetni van kedvem, amikor mások sírnak, és sírni mikor nevetnek!
4. Ne irigyeld a vidám kacagót, E boldogságban fürdő homlokot, Ki tudja: hogy magányos éjjelen, A forró párnán hogy sír, hogy zokog. Tóth Kálmán
5. Hálás vagyok, ha valaki megnevettet, sírni magamtól is tudok. Gálvölgyi János
6. Sírok - és szavaim halottan hullanak lábaimhoz. Sírok - és a szomszéd fa se hallja meg könnyeimet. Szabó Lőrinc
7. Hunyd le most lassan a szemed, Holnap történt meg, mi lepereg, Hozzád ért az órám, s leszakadt, Sírásod mega-megakadt. Ghymes
8. Elhallgatom a panaszos ajakat, Mely azt mondja, hogy a szive megszakad; Panaszkodjék, majd megenyhûl utána, Könnyûl a szív, ha más részt vesz bajába. Tóth Kálmán
9. A hallgatás egy fajtája: bámul az éjszaka, és álomba merül. Azt hiszem, ilyesféleképpen vagyunk a halállal... ámulva alszunk. David Herbert Richards Lawrence
10. Egymásnak arccal kerültünk végre, szorongva hallgatsz némább beszédre. Nincs nagyobb titok, nincs nagyobb vigasz: rád hasonlítok, rám hasonlítasz. Csukás István