József Attila

Mindenki dögöljön meg engem nem zsákmányolnak ki én ingyenélő vagyok.

Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva.

Nincs igazság mit értsz igazság alatt nincs igazság még ez sem az.

Nem akarok dolgozni nem fogok dolgozni inkább meghalok eddig sem dolgoztam eztán sem fogok.

Én nem bánom ha meg is döglök annyira nem szeretem magam, hogy dolgozzak.

Csavarogni akarok hozzám ne legyen jó senki mert megölöm.

Este volt s a nyári égről Rohanó, tüzes vágyak estek belém, Mikor a bőrünk össze-összeért, Egész életemmel ott éltem én, Azon a kicsi darabka helyen, Ahol a bőrünk, A bőrünk összeért.

Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam.

A világ is több sokkal, ha kinyujtózunk, nagy hegyekre mászunk.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.

Megőrized-e lángvirágom, mit kezem szivedre tûz? Heve: nyaram, s ő nyíló berkem: gyomnyi fekete tûz.

Néha szigetek buknak föl fejünkben, madarak szállnak el fölöttük, új, csodálatos növényzet magvait hullajtják rájuk A gép arcából is csurog verejték, anyák szeméből könny, rólunk a munka olajcsöppjei Lassan így fordul tovább a világ.

A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyûlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok.

Amióta megláttalak, Illatosabb a mező És azóta tövis nélkül Áll a büszke rózsatő.

A földön semmi nem örök... A fákon árnyak nőnek este, A félhomály is nyöszörög.

Győzünk mi mindig, Mindnyájan győzünk szomorúan, Minket a szívünk győzni indít.

Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kisérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem!

S végigfutván a világi teren, A hajnali égre leheveredünk És csak csudálkozunk az életen.

Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.

Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek, ahol, ahogyan hagysz.