Kim Stanley Robinson

Az antropomorfizmus egy rendkívül gyakori kognitív előítélet, logikai hiba vagy érzés. A világ mint tükör a belső érzelmi állapotok kivetülése. Egy folytatólagos benyomás, mely szerint a többi embernek és dolognak is olyannak kell lennie, mint mi vagyunk.

Minden életkornak megvannak a maga veszteségei (...), még a fiatalságnak is, amikor az ember először a gyermekkorát veszíti el, majd elmúlik a fiatalsága is. És minden első élmény nagyon erős, a veszteségeket is beleértve.

Az állati elme soha nem felejt; és az emberek állatok.

Az ember cselekszik, és ebből megtudja, hogy milyen döntést hozott.

Nem a sebesség a legfontosabb dolog a világon. Hanem az, hogy meddig jut el az ember a végén.

Nem olyan rossz rabnak lenni, ha a szökésen dolgozik az ember. Akkor legalább van miért élnie.

A régmúlt idők vallási alakjai közül egyedül Buddha nem állította magáról, hogy isten, vagy hogy Istennel kommunikál. A többiek mind Istennek vagy Isten fiának állítják be magukat, illetve azt állítják, hogy Isten szavainak közvetítői. Buddha ellenben mindössze annyit mondott, hogy nincs Isten. A világegyetem egésze szent, az emberi lények szentek, az összes érző lény szent, és munkálkodással elérheti a megvilágosodást, egyedül a napi életünkre kell odafigyelnünk, a középútra, hálát adni és imádkozni is napi tevékenységeinkkel tudunk. Ez a legkevésbé követelőző minden vallás közül.

Nevetségesek ezek a történészek, akik légből kapott tényekkel próbálják alátámasztani az elméleteiket. Mert senki nem tudja, hogy miért történnek a dolgok, értitek? Bármiből bármi következhet. Még a valódi történelem sem árul el nekünk semmit. Nem tudjuk, hogy hatással vagyunk a történelemre vagy sem, és hogy egy szög híján elbukott egy civilizáció, vagy hogy eget rengetőnél eget rengetőbb tetteink is csak virágszirmok a hömpölygő ár tetején, vagy valahol a kettő között, vagy mindkettő egyszerre. Egyszerûen nem tudjuk, és a mi-lett-volna-hák sem visznek közelebb a megoldáshoz.

Dühöngeni könnyû, mindenki képes rá. Csinálni is valamit, az a nehéz, optimistának maradni, az a nehéz!

A legtöbb ember azt az egy életet sem éli meg, amije van.

Az összes régi mítosz mese. Az egyetlen reinkarnáció, amiben részed van, a holnapi felébredés.

A szeretet az óceánban élő kagyló gyöngye, az értelem ellenben kint él a parton, és nem tud úszni.

Az örökkévalóság végtelenségében az atomok, melyek egy ideig testünk részét alkották, újra felhasználódnak, és más életekbe ágyazódnak be a Földön, vagy esetleg az elkövetkező galaxisok más bolygóin. Úgyhogy az egész világegyetemben szétszóratva reinkarnálódunk.

Ha két ember közt egyszer valódi spirituális kötődés jön létre, akkor az az érzés soha nem tûnhet el teljesen.

Könnyebb elképzelni a világ végét, mint a kapitalizmusét.

Létezik egy valós léthelyzet, ez tagadhatatlan, de túl nagy ahhoz, hogy bárki teljes egészében megismerje, ezért képzeletünk segítségével megérthetővé kell tennünk. Vagyis mindenkinek van ideológiája, és ez jó. Olyan sok információ ömlik az agyunkba, a szenzoros élményektől kezdve a változatos véletlenszerû és közvetett ingerekig, hogy szükségünk van valamiféle személyre szabott rendezőelvre ahhoz, hogy úgy tudjuk értelmezni ezeket, ami lehetővé teszi a döntést és a cselekvést. Világnézet, filozófia, vallás: ezek mind a feljebb definiált ideológia szinonimái, és a természettudomány is, bár az másképp, speciális módon abból kifolyólag, ahogyan folyamatosan egyeztet a valóság változatos módszerrel történő vizsgálataival, és élesíti a fókuszt.

A PTSD korunk mételye. (...) A rendellenesség egyik jellegzetes tünete, hogy még akkor sem lehet elejét venni, ha az ember tudja, mi történik vele.

Ha az embernek elterelődik a figyelme, egyetlen rossz lépés is elég, hogy a mélységbe zuhanjon. Folyamatos éberségre van szüksége - de az is rossz, mert az is azt jelenti, hogy egyfolytában arra gondol, arra figyel.

Ha a világ elérhető erőforrásait elosztanánk a nyolcmilliárd ember között, akkor mindenki megélne. Ki lennének elégítve az alapvető igények, és a természettudományos bizonyítékok erősen amellett szólnak, hogy ha az embereknek ki vannak elégítve az alapvető igényeik, és biztosak lehetnek abban, hogy ez így is marad (ami lényeges feltétel), akkor egészségesebbek és így boldogabbak is lesznek, mint a gazdag emberek. Vagyis a javak egyenlő felosztása mindenkinek jobb lenne.

Van elég energia mindenki számára? Igen. Van elég élelem mindenki számára? Igen. Van elég lakóhely mindenki számára? Lehetne, nem okozna komolyabb problémát. A ruhákra ugyanez igaz. Elegendő az egészségügyi infrastruktúra mindenki számára? Még nem, de lehetne, ez csak szakképzés és a kisebb technológiai eszközök legyártásának függvénye, a bolygó nem korlátozza a lehetőségeket. Ugyanez a helyzet az oktatással. Vagyis a jó élet minden feltétele elegendő mennyiségben áll rendelkezésre ahhoz, hogy az összes élő ember részesülhessen benne. Az élelem, a víz, a lakhely, a ruha, az egészségügyi ellátás, az oktatás. És elég biztonság van mindenkinek? A biztonság egy olyan érzés, ami abból fakad, ha az ember hihet abban, hogy a fent felsoroltak mindegyikében részesülni fog ő is és a gyermekei is. Tehát ez járulékos hatás.