Tankcsapda

Aki nem vak, látja, mi a lényeg, Annak tiszta a kép: Kötélen táncol az élet, Alatta tátongó szakadék.

Ne mondd, hogy nem erős vár az Isten, Ha hagyod neki, hogy védjen. Persze nem az a lényeg, hogy van-e feszület a faladon, Vagy a szekrényen Ott van-e mondjuk a Biblia. Talán csak elég benne hinni, hogyha távol tartod a rosszat, A jó majd jó helyre fog vinni.

Szerelem, szenvedély, Sírni mindig van miért. A végén persze győz a jó, A gonosz megfizet mindenért.

A lélek tele van bánattal A benned élő állattal, Addig kell harcolni, amíg élsz.

Hiába van életed száz, vigyázz, melyik oldalra állsz! A cél a fontos, nem a rajt, és te is rájössz majd, ha Átver a látvány.

Mint egy eltérített járat, amin bomba robban, úgy öltél meg bennem minden vágyat, semmi nem fájt ennél jobban.

A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden.

A fejed fölött az ég, de a választ mégse onnan várd. Hunyd le a szemed, nézz szét belül, valaki szól hozzád.

Az én medencém nem úszó, egyszerûen csak Kárpát.

Hiába vagy gazdag, Ha az égiek leszavaznak, A kocka, ha el van vetve, Te meg a föld alá temetve.

Ha akarod, suttoghatsz, Nekem az is elég, hogy halljam, És én majd ott leszek, és segítek, ha baj van.

Van, aki mindig, van, aki egyszer, Van, aki gyûlöl, van, akinek tetszel, Van, aki ellened, van, aki érted, Úgy kapod, ahogy kérted.

Ha ez a szerelem az élet, A halál a harc, Én leteszem eléd a fegyvert.

Valami szomorú dallam hangjai halkan Kísértenek éjszakákon át. Velem vannak, és együtt Dúdolgatjuk a halál dalát.

Néha mindenki elkövet néhány hibát, De ha magadba nézel, és azt látod, hogy A szíved tiszta, akkor Jó az út, amin jársz, és többé Ne is fordulj vissza.

Nap napra, évre év, csonton hús, bőr, izom, vér A vén test férgek szánalmas tanyája végül De amíg reggel nem a végre ébred, bízik, remél, vár, És a végén a régi romjain egy új világ épül fel.

Ha mindig arra vár, aki az égből Csillagokat ígér, hiába kel fel és jár Ha aztán elindulni fél És amíg fájdalomból áll Amíg félelemből él, addig Nyugodni úgyse hagy Az a valaki, aki vagy.

Érzelmek tengerén hánykódó hajótörött Magánya mielőtt végleg magába zárja Nem tehet mást, hinnie kell, hogy a látóhatár mögött Végül a szeretet szárazföldje várja.

Képzeld el, hogy ott van, benned él, hogy néha bármit megtennél, hogy végül megtaláld a fényt az alagút végén.

Én úgy éreztem magam, mint egy húr, amit húznak, De vigyáznak, hogy el ne pattanjon; a túsznak Éppen annyi kaja kell, hogy ne legyen baja, de ez nekem így nem elég.