A válóper napján Nem marad más Csak két test Mit a huzat átjár A nyikorgó ajtó A hûvös bíróság A valahavolt remény Mint nyû egy elkorhadt almacsutkán.

Kapcsolódó idézetek

1. A válás perce oly nehéz, A kézben nyugszik még a kéz, A szembe olvad még a szem Mint mindörökre, végtelen. Majthényi Flóra
2. A reménység elhagyott, Csak te vagy hû, csak te vagy társ, Szûnhetetlen gyötrelem, Tél a szívnek, tél az észnek, Kétségbeejtő szerelem, Csak te nem hagysz, s mint sötét por, Mint felhő a vész elől, Hasztalan fut szûm előled. Vörösmarty Mihály
3. A holnap holtnak lát, A szívem ellopták, Csak testem él tovább, még egy perc, Mégsem ordít vád, Csak könnyem ér hozzád, Csak egy perc talán, hogy végleg elfelejts.
4. Sírok között bolyongva, megcsap Az elmúlás lehellete, Úgy érezem: én se vagyok több, Mint a fa hulló levele! Ha testileg megszûntem élni, Idők vihara elsodor, Anyagom, e csipetnyi por, Benne lehet a falevélben, Nem sejtve: éltem vagy nem éltem. Dura Máté
5. Egyedül sír a megkövült tegnap. Hang nélkül sikít vinnyogó áriát. Szürke palástot öltő percek - zörgő csontú ujjakkal, Arcomat simítanák, ha lenne bennük élet. Pálnagy László
6. Ez a gyász: jelenléted és hiányod. Hogy holtodban halálom szenvedem. Hogy szerelmemben mindkettőnk magányát. Hogy azt remélem, mi reménytelen. Beney Zsuzsa
7. A gyászon áttûnik a szerelem. És azon, aki él, az, aki meghalt. A kettős lét mint fátyolszöveten Beney Zsuzsa
8. Bárhogy fáj: Elmúltál! Gyáva perc, Te bûntelen, Te tiszta, Nem idézhet vissza semmi már. Ákos
9. Nincs engedély az átkelésre, A remény nyomai elenyésznek, A vágyban telt napok bánattá szelídülnek. Ne várj rám A bú másik börtönében.
10. Vannak napok, melyek gumiszerûen elnyúlnak. Egy lépés előre, kettő hátra. Így sehova se jutok, csak az ágyamba végül. Janne Teller