Ugrás a tartalomra
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Az biztos, hogy a gyerekkori olvasmányok meghatározóak, hogy egy erős benyomás aztán el tudja dönteni, hogy valaki olvasóvá lesz-e. Ha beszippantja egy könyv, és megérzi, micsoda boldogság egy történet örvényének legmélyébe kerülni, akkor később is keresni fogja ezt az érzést. A vers pedig, szerintem, olyasfajta örömet tud ébreszteni, otthonosságot és vágyakozást valami idegenség iránt, mint egy titokzatos, állandóan kísértő dallam, ami vissza-visszatér az emlékezetünkbe.
-
-
Bizonyos értelemben mi is olyanok vagyunk ám, mint a terhesek, csak éppen mi a rákot nevelgetjük itt magunkban, nagy különbség igazából nincs. Mindenki arról beszél, hogy az övé mit csinál, hogy fejlődik vagy stagnál éppen, mire mit reagált. Beszarok, de tényleg! Mintha kis, gonosz élőlényekről volna szó, akik a testünkön belül külön életet élnek, és folyamatos figyelmet, gondoskodást követelnek.
-
-
-
-
-
-
Fura dolog ez az ötven év. Van egy emlékem, a szüleim vettek egy házat, odahívták a barátaikat. Ropi, italok, és ott voltam én is, az ötödikes, és világosan emlékszem, arra gondoltam: "úristen, minek építkeznek ezek, mindjárt meg fognak halni?". Öregnek tûntek. Ehhez képest most, ötvenévesen tele vagyok tervekkel.
-
-