William Shakespeare

- Tanulj feledni: ne gondolj reá! - Taníts meg élni gondolattalan!

Bárcsak nyelvtanulásra fordítottam volna az időt, amit vívásra, táncra, medvemókáztatásra prédáltam el. Ó, bár a mûvészeteket tanulmányoztam volna!

A szerelem oly változó, Oly dús, hogy ő a képzelet maga.

A katona lelkiismerete mindent elnyel, mint a pokol szélesre tárt kapuja.

A kegyelem kapuit mind bezárom S a zord szivû, a vásott katona, Vérengező kezével, szabadon, Pokol-tág lelkismérettel dühöng.

Ó, Romeo, mért vagy te Romeo? Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el, S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé És nem leszek Capulet én se többé.

A barátság szilárd minden egyébben, kivéve a szerelem dolgait.

Miként minden bölcs ember fia tudja, az utazások a szerelmesek egymásra találásával végződnek.

A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van.

De megtanultam s áll a lecke: méreg A gyógyszer is szépséged betegének.

Hazug szív sikeréhez hazug arc kell.

Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál: Az érdem itt koldusnak született.

Féltékenységtől őrizkedj, uram! A zöldszemû szörny koncán kéjeleg, Csámcsogva fal föl!

Szent őrületben a költő szeme Földről az égre, égből földre villan, S mig ismeretlen dolgok vázait Megtestesíti képzeletje, tolla A légi semmit állandó alakkal, Lakhellyel és névvel ruházza fel.

Nem élhetem meg az új híreket; De íme, jóslok; Fortinbrasra száll Az ország; övé haldokló szavam. Beszéld el ezt neki, s minden körülményt, Mi okozá. A többi, néma csend.

Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek Álmodni képes.

Gyarlóság, asszony a neved.

Kizökkent az idő; - ó kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.

A méz is Csömörletes, mihelyt túlontúl-édes.

Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel Elveszti önmagát, el a barátot; Viszont, adósság a gazdálkodás Hegyét tompítja.