Nem élhetem meg az új híreket; De íme, jóslok; Fortinbrasra száll Az ország; övé haldokló szavam. Beszéld el ezt neki, s minden körülményt, Mi okozá. A többi, néma csend.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincs menekvés, józan eszem a múlté, Az őrület növő izgalma ráz; Gondolatom s szavam: egy tébolyulté, Ténytorzító, fecsegő kapkodás; William Shakespeare
2. Nem tudom pontosan kifejezni, amit érzek, ezért vagy hallgatok, vagy azt mondom, amit mindenki mond. Így remélem, hogy megértenek. Ágai Ágnes
3. A sorsom, hogy érted éljek! Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd: Áldott a végzet; szenvedni érted! Mindent elmondtam, S a szívem most újra könnyû és álmodó, És aki rám néz, tudja már, hisz éreznie kell: Igaz volt minden szó.
4. A jövőt nem sejthetem, A sors ezer rejtelem. Ahogy lesz, úgy lesz, Bárhogy lesz, úgy lesz. Koncz Zsuzsa
5. Az ember egyre vénül, verset ír, tanít... "Csak ülj a földre és beszélj az égre." S nem ül le. S nem beszél. Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre. Radnóti Miklós
6. Valami van a levegőben; mintha a világ duzzogva kelletné magát. Elég odavetni egy jó szót, és nyakadba borul. Márai Sándor
7. Érted harcba szállnék bárkivel, De fáradt testem tele sebekkel, Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem, A szavak győznek, de én már sosem.
8. Szomorú az én lelkem mindhalálig. Szomorú, s elhagyott, mert hittelen. Jöjj, drága ember, beszélgess velem, Szódra szívem rossz kérge tán lemállik. Tersánszky Józsi Jenő
9. Csak ami könnyû, játszi vagy hazug, Gyors röpkeszárnyú szóra az talál, A nagy érzés néma, mint a halál, És súlyos, mint a rög, mely ránkborul. Várnai Zseni
10. Kiszámíthatatlan a jövő. A sors elfújja a reményeket, a vágyakat. Az életünk olyan, mint egy forgószínpad, más szereplőkkel népesül be és a játék folyik tovább!