Isten országa egyszerre a fa és a mag, az, aminek be kell következnie, és az, ami már ott van. Nem túlvilág, hanem a valóságnak egy olyan dimenziója, amely a leggyakrabban láthatatlan marad előttünk, időnként viszont titokzatos módon előbukkan, és ebben a dimenzióban talán nem értelmetlen azt hinni, a kézzelfogható bizonyossággal szemben, hogy az utolsók elsők lesznek, és fordítva.