A betegnek látni kell előre a gyógyulását, a haldoklónak a föltámadását. És a gyászolónak látnia kell a felhőtlen örömét, és a nyugtalannak a békét, és szomorúnak a megvigasztalást, és mindenkinek az eljövendő, boldog össztáncot.

Kapcsolódó idézetek

1. A lényeg, hogy az ember természetesen, bölcs megnyugvással élje meg A boldogságot vagy a boldogtalanságot is akár, Érezzen, mint aki néz, Gondolkodjon, mint aki megy, S amikor örökre lehunyja szemét, jusson eszébe, bár meghal a nap, De a napnyugta gyönyörû, és szép az éjszaka is, mely rákövetkezik... Így van, így legyen... Fernando Pessoa
2. Mindenkinek látnia kell, ha valami szörnyûség történik. Ha beteg az ember, azért, hogy megbizonyosodjék, vannak rosszabb helyzetben is nála, ha pedig egészséges, akkor azért, hogy érezze az erőt magában, és jólesően ismételgesse, velem ilyen nem történhet meg. Sheenard Anthony
3. A gyógyuló ember tekintete az igazi: elkezd látni. Látja, azt, hogy hány csoda és milyen szenvedés kell ahhoz, hogy az ember kimásszon a pokolból, feltámadjon a halálból. (...) Akit megcsap a mulandóság szele, rájön, milyen csoda élni. Müller Péter
4. Szokták mondani a meghalást úgy, hogy megboldogul. (...) Ugye attól függ, mi lesz a halál után. Aki hívő, az valamiféle föltámadásban, mennyországban, Paradicsomban reménykedik, ilyen értelemben jelenthet boldogságot. Aki pedig anyagelvû, tehát nem gondolja, hogy kapunk újabb esélyt... talán az is lehet boldog, például mert a halál megszünteti a szenvedését és fájdalmát, ha beteg. Vámos Miklós
5. A gyász hozzátartozik az élet élményeihez, s a bánatot, az élet bevégződését, világunk össze­omlását egyikünk sem kerülheti el. A túléléshez szükséges megtanulni a gyásszal és szenvedéssel bátran szembenézni, és bizakodni gyógyu­lásunkban és életünk újjáépülésében. Ahogy a veszteség elkerülhetetlen, tudnunk kell, hogy a gyógyulás is szükségszerûen bekövetkezik.
6. A haldokló számára fontos a megbékélés. Nem a beletörődés, hanem a kiegyezés önmagával, a környezetével, a világgal és az elkerülhetetlen halállal.
7. A szenvedő búbánatát elpanaszolni, az örvendező a környezet arcára is vidám mosolyt deríteni vágyakozik; a jólelkû ember mások javítására, a vásott szívû pedig megrontásukra törekszik; a képzett elméjû, értelmes ember a felvilágosodást, a korlátolt eszû, tudatlan ellenben a sötétséget óhajtja terjeszteni a maga körében. Greguss Gyula
8. A múltban is voltak boldog és szomorú emberek, ma is vannak, és a jövőben is lesznek. Ez így van rendjén. Nincs recept. Ez ettől boldog, a másik amattól. Talán azért vagyunk szomorúak, hogy várhassuk, elmúlik a szomorúság. Darvasi László
9. Mosolyogni tudni kell. Mindig mosolyogni kell, akkor is, ha az emberre rátör a szomorú-izgulás, sőt akkor még jobban. Grecsó Krisztián
10. Az ember felülemelkedhet a dolgokon, és az igazi lelki nagyságból fakadó, őszinte közönnyel nézheti, amint az élete hol felível, hol a mélybe zuhan. Az ember tekinthet úgy a saját törekvéseire, mintha az egész csak hiúságok maszkabálja, bolondok tánca volna. Philippa Gregory