Ugrás a tartalomra
A biztonság képzete annak érzetén alapul, hogy van bennünk valami állandó, ami minden időn és az élet minden változásán túl fönnmarad. Mindent megteszünk azért, hogy ezt a tartós magvat, lényünk eme - énnek nevezett - központját és lényegét állandónak, folyamatosnak és biztonságban lévőnek tudhassuk. Azt hisszük, hogy a valódi ember - gondolataink gondolója, érzéseink érzője és ismereteink ismerője - ezért a magért létezik. Egészen addig nem érthetjük meg, hogy nincsen biztonság, míg nem ébredünk rá, hogy ez a mag, ez az én voltaképpen nem létezik.
Kapcsolódó idézetek
-
"Hinni" egy másik emberben azt jelenti, hogy biztosak vagyunk alapvető tulajdonságainak, személyisége magvának, szeretetének megbízhatóságában és állhatatosságában. Nem azt értem ezen, hogy valaki nem változtathatja meg nézeteit, hanem azt, hogy az alapvető indítékai ugyanazok maradnak; hogy például az élet és az emberi méltóság iránti tisztelete nincs alávetve változásnak, mert lényének a része. Ugyanebben az értelemben hiszünk önmagunkban is. Tudatában vagyunk annak, hogy létezik egy én, egy mag a személyiségünkben, amely változhatatlan, és amely kitart életünk végéig a változó körülmények között, a változó nézetek és érzések ellenére. Ez a mag a valóság az "én" szó mögött, és rajta alapul identitásunk biztos tudata.
Erich Fromm
-
Nincs az az állás, ami biztonságot adna. A biztonságérzet belülről jön, és ott is kell megtalálnod. Ha azt hiszed, hogy a munkád biztonságot ad, a munkahelyeddel együtt az önbizalmadat is elveszítheted, mert baj esetén semmid sem marad.
Bob Proctor
-
Ez mindennek a titka (...) a veszély! A veszély állandó érzete! Belélegezni, ahogy az ember a levegőt lélegzi be, megérezni, hogy ott van az ember közelében, hogy süvít, zúg, közeledik, mindjárt ránk tör. És a vihar kellős közepén nyugodtnak maradni! Ha nem, akkor elvesztél.
Maurice Leblanc
-
A biztonság tulajdonképpen a bizonytalanság százszázalékos elfogadásában rejlik. Annak elfogadásában, hogy az életünknek csak egészen kis részét tudjuk kontrollálni. Sokkal fontosabb a kontrollnál, hogy megtanuljunk bízni magunkban, vagyis abban, hogy a kiszámíthatatlanság közepette is jól tudjuk majd kezelni az adott helyzeteket. Ha ezt megtanuljuk, azzal sokkal többre jutunk, mint ha körmünk szakadtáig ragaszkodunk az irányításhoz.
Al Ghaoui Hesna
-
Belső énjében minden ember teljes, és tökéletesen boldog. Csupán az ezt a belső magot körülvevő egoállapot okozza az elégedetlenség, beteljesületlenség, bosszúság és harag érzését. A szabadság, nyugalom és boldogság utáni bizonytalan vágy alapjában véve az eredeti létállapotunk utáni sóvárgás. (...) Szeretet utáni vágyunk alapjában véve a saját belső szeretetérzésünk utáni vágyakozás, amely szeretne ismét kapcsolatot találni a külvilággal. A bennünk élő belső én ezért arra vágyik, hogy kifelé sugározhasson, és fogadhassa más lények kisugárzását.
-
A biztonságot nem mások teremtik köréd, hanem te magad. Te vagy a saját biztonsági hálód. Csak akkor érzed magad biztonságban, ha ezt elhiszed és magadban bízol. Onnantól kezdve mindegy, hogyan alakulnak a körülmények, merről fúj a szél, mert már tudod, hogy csak magadra számíthatsz.
Vida Ágnes
-
Sokkal több állandó dolog van, mint amennyi változik. Szeretjük ezeket, teszünk értük. Sőt kifejezetten az általuk nyújtott biztonságba vonulunk vissza, amikor azt látjuk, hogy mennyi minden változik a világban: a saját gondolataink, a kapcsolataink, a hétköznapjaink biztonságába.
Szertics Gergely
-
Nincs rá bizonyítékunk, hogy a többi ember a miénkhez hasonló öntudattal rendelkezik és él. Azt tudjuk, hogy mi rendelkezünk öntudattal, mert közvetlen tapasztalásunk van a gondolatainkról, az érzéseinkről, arról a megfoghatatlan valamiről, hogy milyen érzés élni, de mások öntudatáról nincs tapasztalatunk, és ezért... és ezért nem tudhatjuk biztosan, hogy mások is élnek, valóban élnek, és úgy tapasztalják meg az életüket, ahogy mi a sajátunkat. Lehet, hogy csak mi vagyunk olyan valódi személyek, akiket emberekként viselkedő, üres bábuk vesznek körül, ám nincs olyan belső életük, mint nekünk.
-
Ha valaminek meg kell történnie, akkor az meg fog történni, (...) nem tudok tenni ellene. Én nem félek, nem félve élem a mindennapjaimat, hanem úgy vagyok vele, hogy ha változás történik, akkor valami következő szerepet kell betöltenem. Hiszek abban, hogy minden okkal történik, így nem aggódom.
-
Nem élhetnénk le úgy az életet, hogy végig biztonságban vagyunk, nem keressük a kihívásokat és a kockázatos lépéseket? Dehogynem. Leélheti bárki így az életét, csak az a kérdés, hogy a végén, amikor számot vet a létezésével, összegzi az értelmét, akkor hogy fogja érezni magát.
Andrea Owen