Ugrás a tartalomra
A csirke számomra azt példázza, hogy mit tettünk mi, emberek a világgal: megmérgeztük az ételünket, és ezzel magunkat is, hogy olcsóbb legyen; letagadtuk tetteink valódi árát; árucikké aláztuk és megkínoztuk az állatokat, dacára annak, hogy egyre több bizonyíték szerint rendelkeznek tudattal, ami nem is különbözik olyan gyökeresen a mienktől. A csirke története bemutatja, hogyan veszítettük el érzékünket a szentség iránt.
Kapcsolódó idézetek
-
Van valami mélyen erkölcstelen abban, ahogy egy élet áruvá redukálódik, egy szintre kerül a mosogatószerrel vagy egy vécékefével. Ahogy az állatoknak szenvedniük kell, hogy a számla aljára egy szép szám kerüljön. Ahogy az üzletláncok mennyiségre és árra vonatkozó elvárása megnehezíti a felelősségteljes tevékenységet. És a legvisszataszítóbb, ahogy mind inkább elfordulunk, jóllehet tudjuk, milyen borzalmas dolgok történnek az élelmiszeriparban.
-
A vallás tönkretette az embereket, mert Isten azt tanítja, hogy fojtsuk el a bennünk élő tigrist, és egy sereg rabszolgát csinál belőlünk, akik szégyellik ezt beismerni.
-
Emberek, míg rántottcsirkét esztek vasárnap ebédre, eszetekbe jut-e néha, hogy ő is élt valamikor? És egyáltalában: ha csirkére gondoltok, elképzelitek-e máskép is, mint rántva, sütve vagy paprikásan? Ki törődik a csirkékkel, amíg a piacról eljutnak a tányérig?
Bálint György
-
Az élet célja az, hogy kifejlesszük önmagunkat. Hiánytalanul meg-megvalósítani természetünket - ez itten mindannyiunknak rendeltetése. Az emberek manapság félnek önmaguktól. Elfelejtették az első és legnagyobb kötelességüket, azt a kötelességet, mellyel önmaguknak tartoznak. Természetesen irgalmasok. Táplálják az éhezőt, ruházzák a koldust. De tulajdon lelkük koplal és meztelen. A bátorságot többé nem ismeri az emberi nem. Talán sohase is voltunk igazán bátrak. A társadalomtól való rettegés, mely az erkölcs alapja, az Istentől való rettegés, mely a vallás titka - ez a két dolog kormányoz bennünket.
Oscar Wilde
-
Az ember (...) ételeket semmisít meg, és szart termel, egész életében szinte zavartalanul mûködik, s nincs benne semmilyen értelem, már ha az "értelem" szón valamilyen végső célt értünk. Az értelem maga a processzus: minél több ételt elpusztítani, minél hamarabb feldolgozni, és kipréselni a maradékot, minden, ami megmaradt a gőzölgő disznósültekből, lédús párolt gombákból, foszlós lepényekből - most romlott és tisztátalan.
Dmitry Glukhovsky
-
Az emberi faj olyan, akár a csicsóka: szapora, igénytelen és kiirthatatlan. Először talán jó ötletnek tûnik a termesztésük: a csicsóka majdnem krumpli, és a felületes szemlélőnek ideig-óráig az ember is létezőnek látszik, olyasvalaminek, ami létre való. Ám ahogy a csicsókáról is hamar kiderül, hogy édes, göcsörtös (hámozhatatlan) és csak a disznó eszi meg (na jó, a ló is), úgy az ember is rég leleplezte magamagát: reménytelen fajta, isteni fogyasztásra alkalmatlan, és mindent megmérgez maga körül. De mire ez napfényre kerül, már késő, akkor már kaszálhatjuk, sarlózhatjuk, kapálhatjuk, mehetünk bármilyen gyilkos szerszámmal a háromméteres, kénsárga virágú csicsóka ellen, az onnan el nem tûnik. Mint ahogy az Isten is elkésett, nincs az a borzalom, amivel eltörölhetné könnyelmû vállalkozását, a teremtést.
Cserna-Szabó András
-
Ha egy olyan csirkét eszem, amiről tudom, hogy szinte halálra kínozták, nem fog ízleni. Egy dolog, hogy ezeknek a csirkéknek amúgy sincs semmilyen ízük, de az igazán rossz szájíz az erkölcsről szól. Amikor ilyet eszem, egy olyan apparátust támogatok, amelynek egyáltalán nem szeretnék a része lenni.
-
A csirke unalmas (...). A séfek olyan ételnek tekintik, amit azok választanak, akiknek nincs fantáziájuk.
Anthony Bourdain
-
Hisznek nekem, és elfeledkeztek arról, hogy a saját ösztöneiknek higgyenek. Mindezt csak azért, mert táplálékhoz juttatom őket.
Paulo Coelho
-
Na hiszen, amennyi tej, kenyér, felvágott, sajt áramlik át a testünkön nap mint nap! Szégyentelen és álnok ügy, felfaljuk a világot és kiadjuk magunkból, mint az állatok (...). A tehén, a mező, a disznó mind termeljen, mint a gép, mind adja saját húsát, vérét, magvát, tejét csak azért, hogy mi mind jobban elszaporodhassunk, rátenyereljünk a földgolyóbisra, kifacsarva, mint egy narancsot.
Lackfi János