Emberek, míg rántottcsirkét esztek vasárnap ebédre, eszetekbe jut-e néha, hogy ő is élt valamikor? És egyáltalában: ha csirkére gondoltok, elképzelitek-e máskép is, mint rántva, sütve vagy paprikásan? Ki törődik a csirkékkel, amíg a piacról eljutnak a tányérig?

Kapcsolódó idézetek

1. A csirke számomra azt példázza, hogy mit tettünk mi, emberek a világgal: megmérgeztük az ételünket, és ezzel magunkat is, hogy olcsóbb legyen; letagadtuk tetteink valódi árát; árucikké aláztuk és megkínoztuk az állatokat, dacára annak, hogy egyre több bizonyíték szerint rendelkeznek tudattal, ami nem is különbözik olyan gyökeresen a mienktől. A csirke története bemutatja, hogyan veszítettük el érzékünket a szentség iránt.
2. Az ételkészítéshez és evéshez fûződő viszonyunk sokat megmutat a személyiségünkből - akkor is, ha ritkán vagy egyáltalán nem főzünk. Egyszerû szendvicskészítés vagy rántottasütés közben is előbukkanhatnak fontos alaptulajdonságok. Lehet, hogy valaki nem kreatív konyhatündér, viszont tökéletes kukta. Örömmel dolgozik mások keze alá, észreveszi, miben tud segíteni, legyen szó hagymaszeletelésről vagy egy munkahelyi feladatról. Más viszont nem fogad el segítséget főzés közben, uralja a terepet, mindent kézben szeretne tartani - a tûzhely mellett ugyanúgy, mint a mindennapokban. A konyhában hamar érződik, ha valaki született vezető, alkotó mûvészlélek vagy inkább racionális, szabálykövető ember.
3. A csirke unalmas (...). A séfek olyan ételnek tekintik, amit azok választanak, akiknek nincs fantáziájuk. Anthony Bourdain
4. A növények és állatok jövőre orientált lények. Szemük a fejük elülső oldalán helyezkedik el (feltéve, hogy van fejük), abban az irányban, amerre tartanak, nem pedig, amerről jöttek. Miközben rántottát süt, még a történész is arra gondol, ami a tojásból lesz, nem arra, hogy honnan került oda. Ron Aharoni
5. Sokat elmond az emberről, mi az, amire felfigyel. Hogy törődik másokkal. Sokan nem is látják azt, ami körülveszi őket - a pincérnőt, aki az ebédjüket hozza, vagy az ajtónállót, aki a csomagjukat viszi. Joanne Ramos
6. Ahol disznót tartanak és vágnak, szeretik a malacot. Az asszonyok elbúcsúznak előre este a disznótól, bemennek a házakba, reggel csak a férfiak jönnek ki, azok is pálinkával a kezükben. Tisztelik a malacokat. Egy évig etetik, becézgetik, vakarják. Egymáshoz nőnek, aztán megeszik, mintha minden barátkozás célja az lenne, hogy megegyük egymást. Kollár-Klemencz László
7. Ha egy olyan csirkét eszem, amiről tudom, hogy szinte halálra kínozták, nem fog ízleni. Egy dolog, hogy ezeknek a csirkéknek amúgy sincs semmilyen ízük, de az igazán rossz szájíz az erkölcsről szól. Amikor ilyet eszem, egy olyan apparátust támogatok, amelynek egyáltalán nem szeretnék a része lenni.
8. Nevetünk egyes népek együgyûségén, melyek a halottak mellé élelmiszereket temetnek, abban a hitben, hogy azok hasznosak és szükségesek lesznek nekik a másvilágon. Vajon nevetségesebb és képtelenebb dolog-e azt hinni, hogy az emberek esznek a haláluk után, mint azt képzelni, hogy gondolkodnak, kellemes vagy kellemetlen képzeteket alkotnak, élveznek, szenvednek, bánják földi tetteiket, vagy örülnek, miután már felbomlottak és porrá váltak azok a szerveik, amelyek érzeteket és gondolatokat kelthetnek bennük? Azt mondani, hogy az emberek lelke boldog vagy boldogtalan lesz a test halála után, azzal a kijelentéssel egyenlő, hogy az emberek képesek látni szem nélkül, hallani fül nélkül, ízlelni íny nélkül, szagolni orr nélkül, tapintani kéz és bőr nélkül. Mégis egyes nemzetek, melyek nagyon is értelmeseknek hiszik magukat, ilyen nézeteket vallanak! Jean Meslier
9. Minden étkünk száz ember kezén megy keresztül, mire elér hozzánk. Ha így állunk hozzá az étkezéshez, talán tudatosíthatjuk, milyen szerencsések vagyunk. Shunmyo Masuno
10. A disznókról egyesek azt mondják, hogy mocskos állatok, ezért nem fogyasztják a húsukat. Talán el kellene látogatniuk egyszer egy csirketenyésztő üzembe. Amerika kedvenc ételétől, a csirkétől a legkönnyebb megbetegedni. A nagykereskedelemben kapható csirke - most nem a kóser vagy a szabadban kapirgáló csirkéről beszélek - tele van szalmonellával. Nem a disznók mocskosak. A csirkék konkrétan a saját szarukat eszik, és olyan zsúfoltan tartják őket, mintha a metrón utaznának, csúcsforgalomban. Anthony Bourdain