A detoxikálónál rosszabb hely nem nagyon van egy kórházban. Kis szobák csupasz, koszos falakkal, földre dobott, fedetlen matracokkal, amelyek szorgalmasan szívnak be mindent, amit a részegek kiadnak magukból. Semmi más céljuk nincs, mint hogy a páciensek kialudják magukat, anélkül, hogy magukban kárt tegyenek. Azért nincs ágy se, nehogy leessenek róla. A lepedő meg eszébe se jut senkinek. Minek?

Kapcsolódó idézetek

1. A kórházakra különösen jellemző, magából a helyzetből fakadó csend - egyikük betegen vagy sebesülten az ágyban, a másik egészségesen mellette -, voltaképp mindent elmond. Üres, jelentéktelen, felesleges semmiségek lesznek a szavak. Csak a legfontosabbról szabad beszélni. John Ajvide Lindqvist
2. A kórházban a haldokló magányos. Számos gép, mûszer csatlakozik testünkre. Nincs körülöttünk szüntelenül szorgoskodó hozzátartozónk, aki néhány kedves szóval odalép hozzánk, letörli a verítéket homlokunkról, fájdalomcsillapítót ad, elbeszélget velünk, eltereli figyelmünket a jelenről. A kórházban az ügyeletes ül a nővérfigyelőben, és szemével a mûszerek jelzéseit követi. Többnyire csak akkor megy a beteghez, ha hívja, vagy az állapota rosszabbra fordul. Az elmúlás mechanikus, gépies lett. Elembertelenedett, akár világunk jó része.
3. A kórházi ágyak nem igazán alvásra valók. Csak a helyén tartják az embert, amíg folyton jönnek-mennek körülötte a személyzet tagjai, hogy ellenőrizzék az alapvető életfunkcióit. Salman Rushdie
4. Nincs jobb fekhely az álomnál, ha kimerült az ember. Lascar
5. Ez a nyomorult pszichiátria egy olvasztótégely. Behozzák és lepakolják a sok őrültet és félbeteget, aztán mindenkit úgy kezelnek, mintha egy mûanyag bábu lenne. Itt akarva-akaratlanul úgy kezdesz hasonlítani a másikra, hogy közben semmit sem tudsz róla. Légrádi Gergely
6. Aki nem álmodik, az éppen olyan, mint aki nem verejtékezik: a mérgező anyagok benn rekednek a szervezetében. Truman Capote
7. A magányos férfiak úgy élnek, akár a farkasok. A házuk éjjeli menedékhely csupán, ahová azért térnek meg éjszakára, hogy lerogyjanak az örökké bevetetlen ágyra és elveszítsék az öntudatukat. Napközben semmi dolguk a szobákban. Sosincs étel a hûtőben, még egy csésze kávéra való friss tej sem, se kényelmes szófa, se lámpaernyőn átszûrődő hangulatvilágítás, se tûzifa. Csak poshadt étel és piszkos zoknik áporodott szaga.
8. Voltam férjnél, nem igazán tetszett. (...) Ha erre gondolok, egy szobát látok bezárt ablakokkal vagy ablakok nélkül. Mindig reggelre egyre kisebb a szoba. Nem veszem észre, eleinte lassan történik, centinként, mígnem egy reggel arra ébredek, hogy a szoba olyan kicsi, hogy mozdulni se lehet, levegő sincsen, menekülni kell. Nem tudok másra gondolni, sem másvalakire.
9. Csak hazugságokat mondj nekem, kérlek, úgy csináld, hogy elhiggyem, másképp nem kapok levegőt. Ez az egész csak üressé tesz. csak szürke falak és semmi fény, itt semmim sincs nélküled.
10. Nem érdekel, hogy hol leszünk, csak együtt. A csupasz padlón, széken, asztalon. Én nem akarok igazán, csak egyet, de azt nagyon. Szabó T. Anna