A föld majd azt, ki elbukott, megengeszteli és bezárja a jóságos sötétbe, ott az örökélet kamrája.

Kapcsolódó idézetek

1. Fészket rakott az elmúlás tebenned. Elmúlik majd az is, földre pottyan. Jónás Tamás
2. Ki legtöbbet örökölt, Annak van a legjobb kedve; Ott van a mult elfeledve, És eladva az a föld. Vajda János
3. A föld visszaveszi azt, ami az övé, de az élet árama mégis folyik tovább. Saul Bellow
4. Mely a hazáért élt, a hû kebel, Földjét termékenyítve hamvad el; És szelleme a sír körûl marad, Tettekre intvén az utódokat. Eötvös József
5. Boldogok már, akik mély sírveremben porladnak és alusznak örök álmot s ott várják, hogy a nap majd újra keljen. Vittoria Colonna
6. A Föld, hol az élet terem, a mindent elnyelő sírverem. Weöres Sándor
7. Sötét az élet és nincsen benne semmi jó, s majd eljövend a nagy itélet, hol törve lészen a dió. Babits Mihály
8. Az igazi csalódás különszobát nyit a lélek házában, s örökre velünk marad. Darvasi László
9. A lét egykedvûn újitja magát: ez a szabálya. Ami halott, a földnek adja át, s új testet ölt magára. Keresztury Dezső
10. Hogy halok meg? Milyen lesz pusztulásom? A föld elárúl. Magához ölel. A többi kegyelem. Pilinszky János