Ugrás a tartalomra
A gyerekeink és az unokáink remekül vannak, nélkülünk is életképesek. Eddig nem erről volt szó, mert bár a gyerekeink, amióta maguk is családot alapítottak, mutattak arra utaló jeleket, hogy képesek nélkülünk is megállni a lábukon és gondoskodni a családjukról, a szívünk mélyén azért ott élt az örök kétely és a meggyőződés, hogy nélkülözhetetlenek vagyunk. És most szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy annyira nem. Hogy egyáltalán nem. A gyerekek kiválóan elboldogultak a családjaikkal a karanténjaikban, sőt azon törték a fejüket, hogy hogyan segíthetnének nekünk, a veszélyeztetett korúaknak, ami szintén szokatlan tapasztalat volt. Az élet nélkülünk is zavartalanul csordogált tovább, kis ízelítőt kaptunk abból a jövőből, amikor már nem leszünk, és csak remélhetjük, hogy valamilyen túlvilági laptopon nézegethetjük majd unokáink botladozásait és sikereit, a hajuk növését.
Kapcsolódó idézetek
-
Meglepően hosszú ideig képesek azt gondolni az emberek, hogy a szüleik borzasztóan okosak, iszonyatosan viccesek, és halhatatlanok. Talán ez valami biológiai funkció, hogy a gyerekek egy bizonyos korig feltétel nélkül és korlátlanul szeretnek minket, egyetlen okból kifolyólag: az övék vagyunk. Minden elismerésem a biológiának.
Fredrik Backman
-
Gyermekkorunkban úgy hittük, ha majd felnövünk, többé nem leszünk sebezhetőek. De hát... élni annyi, mint sebezhetőnek lenni.
-
Gyerekeink majd (...) csodálkozva nézegetik ezeket a fényképeket, és azt gondolják, hogy szüleik gond nélkül élték rendezett, fényképalbumba zárt életüket, reggel felkeltek és büszkén mentek a dolgukra az élet útjának napos felén, és álmukban sem gondolnák, hogy milyen vad őrület és lázadás volt tényleges életünkben, tényleges éjszakánkban, annak poklában és lidérces száguldásainkban, az egész vég és kezdet nélküli ürességben.
Jack Kerouac
-
Arra törekszünk, hogy a gyerekeink sokáig gyerekek maradjanak."Ó, hiszen gyerek még" - mondjuk róluk, és azt hisszük, hogy ez előny. Pedig nem az. Az életben inkább hátrány.
Agatha Christie
-
Szeretek gyerekek között lenni. Õk mindent észrevesznek. Még nem fásultak el. Felvillanyozzák őket olyan dolgok, amelyek bennünket már régen nem izgatnak, mert elfeledtünk lelkesedni értük. Olyan természetesek, olyan önfeledtek.
Michael Jackson
-
Gyerekként úgy képzeljük, hogy a barátaink sosem halhatnak meg, hogy akiket ismerünk és szeretünk, örökre velünk maradnak. Aztán az élet fityiszt mutat, mégpedig olyan hirtelen és olyan egyszerûen, hogy onnantól kezdve meg azon gondolkozunk, vajon a családtagjaink és barátaink közül megéri-e bárki is épségben a holnapot.
Darren Shan
-
Talán neked is van gyereked, és akkor tudod, hogy az ember állandóan fél, hogy nem tud mindent, nem bír mindent, nem képes elvégezni mindent. Végül olyannyira megszokjuk a kudarc érzését, hogy akárhányszor nem okozunk csalódást a gyerekeinknek, titokban mi is meglepődünk. Talán van olyan gyerek, aki tud erről. Ezért néha apró, pici dolgokat tesznek a legváratlanabb pillanatokban, hogy új levegőt fújjanak a tüdőnkbe. Hogy éppen, éppen, éppen csak megmentsenek minket a fulladástól.
Fredrik Backman
-
Olyan könnyû azt gondolni, hogy azoknak az embereknek, akik fontosak nekünk, valahogy felfüggesztődik az életük, ha nem vagyunk a közelükben. Hogy valójában csak akkor kelnek életre, amikor velünk vannak, és igazából nem léteznek nélkülünk.
-
Az elmúlt időszakban minden generációban benne volt, hogy az utána következő generáció jobban fog élni. Most az a kérdés, hogy hozzunk-e világra gyerekeket úgy, hogy esetleg sokkal rosszabbul fognak élni, mint mi. Ez viszont egyben egy motiváció is lehet, hogy ha már világra hozunk gyerekeket, akkor az ő szempontjukból gondoljuk át a mi életünket is.
Litkai Gergely
-
Ha a gyerekünkről van szó, nincs tett, mely elképzelhetetlen, nincs döntés, mely lehetetlen. Tesszük, amit kell, hogy tökéletes életet biztosítsunk.