Az elmúlt időszakban minden generációban benne volt, hogy az utána következő generáció jobban fog élni. Most az a kérdés, hogy hozzunk-e világra gyerekeket úgy, hogy esetleg sokkal rosszabbul fognak élni, mint mi. Ez viszont egyben egy motiváció is lehet, hogy ha már világra hozunk gyerekeket, akkor az ő szempontjukból gondoljuk át a mi életünket is.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden generáció azt gondolja, ő jobb volt, az utána jövő világ pedig züllik, romlik. Persze nem így van, nem igaz az, hogy mindig rosszabb és rosszabb következik. A társadalom nem rosszabb vagy jobb lesz, hanem egyszerûen változik. Márki-Zay Péter
2. Arra törekszünk, hogy a gyerekeink sokáig gyerekek maradjanak."Ó, hiszen gyerek még" - mondjuk róluk, és azt hisszük, hogy ez előny. Pedig nem az. Az életben inkább hátrány. Agatha Christie
3. Azt akarjuk, hogy jobbak legyetek nálunk. Mert ha a gyermekeink nem lesznek jobbak nálunk, mit ér az egész? Azt akarjuk, hogy jobbak, okosabbak, alázatosabbak, jószívûbbek legyetek, mint mi. És ehhez biztosítani szeretnénk a tőlünk telhető legjobb feltételeket. Fredrik Backman
4. Most kellene máshogy élni, vagy másképp látni, hogy mit hagyunk így hátra! Gyermekeink ezen a földön fognak élni majd! Mielőtt még késő lenne, nézz a szívedbe, én tudom, hogy mire vágyhatsz! Gyermeked majd büszkén nézzen rád, neki te vagy a világ! Vastag Csaba
5. A rossz szülők megnehezítik, fájdalmassá teszik a gyerekeik életét, aztán azt mondják, azért tették, hogy segítsenek gyerekeiknek felnőtté válni. A fejlődés meg az élet amúgy is eléggé nehéz; a gyerekeknek nem kell, hogy még nehezebb legyen. Elizabeth Moon
6. Elegen vagyunk a világon. Egy újabb gyermek vállalása nem garancia arra, hogy bármi is jobb lesz, de egy szenvedő gyermek örökbefogadása (...), az már valami.
7. A jövő mindig bizonytalan. Az egyéni jövő is. A gyerekeink jövője is. (...) Nem tudunk mindent kontroll alatt tartani. A tőlünk telhető legjobban kell nevelnünk a gyerekünket. Az elég lesz.
8. Generációk követik egymást, fiúk az apákat, lányok az anyákat, egyik a másik helyébe lép, elkövetve az elődök hibáit, átélve a győzelmeiket. De ha nem az ő útjukat akarjuk követni? Nem ugyanattól a félelemtől vagy vágytól vezérelve akarunk élni? Követendő vagy éppen elkerülendő példaként tekintünk rájuk? Úgy élünk, ahogy ők, mert ezt láttuk magunk előtt, vagy saját énképet kreálunk magunknak? De mi lesz, ha csalódunk a képben? Lecseréljük őket? Lecserélhetjük a szüleink képét, vagy a sors majd visszavezet minket arra az útra, vissza az otthon áldott melegéhez?
9. Valójában két oka van, hogy az ember gyermeket hoz a világra és nevel: egyrészt mindez logikus következménye két ember tartós kapcsolatának; másrészt, mélyen belül, mindenkiben ott rejtőzik a vágy, hogy létrehozza saját "miniatûr" képmását. Mintha annyira különlegesek lennénk, hogy már szinte felfoghatatlan, hogy a világ hogy bírja ki, hogy csupán egyetlen legyen belőlünk. (...) A szülők többsége nem egyszerûen önmagát akarja viszontlátni a gyermekében, hanem önmaga sokkal jobb kiadását. Nicholas Sparks
10. A világ pont úgy fejlődik, ahogy az ember is élete során. Például vajon most jobb vagyok, vagy rosszabb lettem? Fiatalabb koromban igaz, hogy jobb kondiban voltam, de nem voltam tisztában önmagammal. A korral a gondok is komolyabbak, viszont könnyebben megbirkózom velük.