Ugrás a tartalomra
A gyerekek az iskolában kiröhögtek, ha felvettem azokat a ponchókat és kendőket, amiket a nagyanyám csinált... Mikor kicsi voltam, kaptam tőle egy rojtokkal díszített mexikói dzsekit. Azt hordtam mindennap, a suliban is, tökmindegy volt, mit gondolnak az emberek.
Kapcsolódó idézetek
-
Gyerekként talán a legnagyobb dolog, amit kaphatok a szüleimtől, az, hogy szeretnek olyannak, amilyen vagyok. Hibázhatok, lehetek hülye, de érzem, hogy biztonságban vagyok akkor is, ha valamit elcseszek.
D. Tóth Kriszta
-
Mikor kicsi voltam, folyton piszkáltak, mert én voltam a legalacsonyabb az osztályban, és nem tudtam megvédeni magam. De aztán felfedeztem, hogy van valamim, ami nagy: a szám. Azóta is azzal harcolok.
-
A "szegények ládájából" kerültek ki akkori ruháim. Ezek olyan viseltes ruhák voltak, melyeket a jómódú lányok adományoztak az iskolának. El sem képzelheted, mennyire féltem ezekben a ruhákban az iskolában megjelenni. Meg voltam róla győződve, hogy éppen a mellé a lány mellé kerülök, aki előttem a ruhát viselte, és most suttogva újságolja a többieknek, akik titokban csúfolódnak rajtam. Az a keserûség, hogy ellenségeim levetett ruháit kell hordanom, állandóan rágta, mardosta a lelkemet. Ha életem végéig selyemharisnyában járhatnék is, ez a seb akkor sem hegedne be.
Jean Webster
-
Gyerekként az ember a játékboltban mindig a nagy Legót akarja, de a szülei mondják neki, hogy az nagyon drága, válasszon valami kisebbet. Nos, én felnőttként bementem a boltba, és megvettem a nagy Legókat.
Kocsis Tibor
-
Én öreg vagyok, s még a régi iskolához tartozom. Amikor én fiatal voltam, az ember még a nők bokáját is alig látta. Milyen csábító volt, ha csak kivillant a habos alsószoknya szegélye! És a gyengéd vonalú lábszár... a térd... a csipkés harisnyakötő...
Agatha Christie
-
100-150 éve még nem is létezett szemét. Ami hulladék volt, azt felhasználtuk: a maradékot megették az állatok, a papírt elégették, mûanyag nem volt... A nagymamám még 80 éves korában sem értette, hogy mi a szemét. Nem dobott ki semmit. Valahogy szégyellte kihajítani a dolgokat. És nem azért, mert szegénységben nőtt fel: egy vidéki nagybirtokos leánya volt. Kimosta a tejes zacskót, a tejfölös dobozt, és a garázsban gyûjtötte. Õ még nem ismerte azt, ami a mi nemzedékünknek már éppen akkora élvezet, mint a vásárlás: a kidobás kéjét. Ha valamitől megszabadulsz, rögtön vehetsz egy másikat!
Cserna-Szabó András
-
Az átlagtinédzser vígan hordja a legkényelmetlenebb cuccokat. Szerintem az ember minél öregebb, annál inkább értékeli azt, ami otthonosan laza és kényelmes. Ezért van, hogy az öregek gumis derekú nadrágot hordanak. Már ha egyáltalán nadrágot vesznek föl. Talán ez magyarázza, hogy a nagyszülők miért imádnak annyira pizsamát és fürdőköpenyt venni az unokáknak.
-
Ha visszatekintek a gyermekkoromra, sajnos, azt kell látnom, hogy nagyon undok kisgyerek voltam. Igen nagyra tartom a szüleimet, hogy ennek ellenére hagytak felnőni. Oly egyszerû lett volna valamit a fejemre ejteni az ablakból. Biztosan százszor is érezték a kísértést, de valami visszatartotta őket. Bizony, nagy kártevő voltam a ház körül.
Pelham Grenville Wodehouse
-
Gyerekkoromban zsebtükörből néztük az utcánkat. Nem tudom, próbálta-e. Noha minden a szokott helyén van, mégis egészen más színben tûnik fel, más a fénye, olyan izgalmas, mint egy dezsávü kép, egyszerre ismerős és ismeretlen. Talán azért, mert a tükörkép abszolút hiteles, de észrevétlenül fordított.
Bodor Pál
-
Egy nap apám felvett a suliból, és tanítás helyett lementünk a partra. Hideg volt, szóval nem merészkedtünk a vízbe, csak pizzát ettünk egy pléden. Mire hazaértünk, a cipőm telement homokkal, én pedig az egészet szétszórtam a szobámban. Nem tudtam, hogy ez baj. Hatéves voltam. Anyám leüvöltötte a fejemet, de apám nem haragudott. Azt mondta, hogy az évmilliárdok során mozgásban lévő óceánok hordták a homokot arra a pontra a parton, én pedig elhoztam onnan. Azt mondta, megváltoztathatjuk a világot. Szép elgondolás, egészen addig, amíg eszembe nem jut, hogy hány és hány cipőnyi homokot kellene hazahordanom, amíg nem maradna több, amíg más is kiszúrná a változást.