100-150 éve még nem is létezett szemét. Ami hulladék volt, azt felhasználtuk: a maradékot megették az állatok, a papírt elégették, mûanyag nem volt... A nagymamám még 80 éves korában sem értette, hogy mi a szemét. Nem dobott ki semmit. Valahogy szégyellte kihajítani a dolgokat. És nem azért, mert szegénységben nőtt fel: egy vidéki nagybirtokos leánya volt. Kimosta a tejes zacskót, a tejfölös dobozt, és a garázsban gyûjtötte. Õ még nem ismerte azt, ami a mi nemzedékünknek már éppen akkora élvezet, mint a vásárlás: a kidobás kéjét. Ha valamitől megszabadulsz, rögtön vehetsz egy másikat!