A gyerekek hajlamosak a szüleiket piedesztálra emelni, de amikor azok elsírják magukat, azzal megmutatják, hogy ők is csak emberek.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyermekek azzal kezdik, hogy szeretik szüleiket, majd, hogy felcseperednek, ítélkeznek fölöttük, néha pedig meg is bocsátanak nekik. Oscar Wilde
2. A gyerekek gondosan másolják szüleik viselkedését. De csak hibáikat, bûneiket és kudarcaikat.
3. A gyerekek az apróságokból veszik észre, ha a szüleik kezdik elveszíteni egymást. Fredrik Backman
4. A felnőttek pontosan olyanok, mint a gyerekek, csak letagadják, mert szégyellik. Nógrádi Gábor
5. Ha a gyerekektől megkérdik, hogy miért sírnak, rendszerint még erősebb zokogásba csapnak. Ugyanez történik a nőkkel is. Anton Pavlovics Csehov
6. A gyerekek biológiailag visszataszítónak tartják a szüleik szerelmét, de mikor látják, hogy véget ért, utálják magukat. Fredrik Backman
7. A gyerekek sosem ismerik meg igazán a szüleiket. Kisgyerekként csodálják, hősnek tartják őket, kamaszkorukban bosszankodnak vagy akár szégyenkeznek miattuk. Aztán amikor felnőnek, a szüleiket közönséges halandóknak látják. Durica Katarina
8. Akármilyen szörnyen is verik meg őket, a gyerekek tehetetlenek, nem tudnak semmit sem tenni ellene. (...) A gyerekek kétségbeesetten küszködnek, hogy szeretetet érezzenek a szüleik iránt, és ahelyett, hogy a szüleiket gyûlölnék, inkább saját magukat gyûlölik meg. A szeretet és az erőszak annyira összefonódik számukra, hogy amikor felnőnek, és ott találják magukat egy kapcsolatban, csakis a hisztériától tudnak megkönnyebbülni. A kedvesség, a gyengédség, bármi ilyesmi csak feszültséget okoz, hisz nem lehet tudni, mikor fordul át nyílt ellenségességbe. Murakami Rjú
9. A legalapvetőbb szülői ösztön a gyermekeink táplálására és megóvására irányul. Egy gyermeket gyászolni a végső tehetetlenség beismerése. Nem tudod megvédeni azt, ami alászáll a földbe. Nem takargathatsz be egy sírhelyet. Robert Charles Wilson
10. A gyerekek, akár a kutyák. Ha cseszegetik őket, azt hiszik, tényleg megérdemlik.