A gyerekeknek kell egy szemernyi mellőzés, ahogy egy csipetnyi unalom is. A mellőzéstől jön rá az ember a saját jelentéktelenségére, az unalom pedig sokszor elgondolkodásra, fürkészésre, felfedezésre késztet.

Kapcsolódó idézetek

1. Az unalom nem csak unalmas, egyenesen rémisztő. Rákényszerít bennünket, hogy nagyobb kérdéseken agyaljunk, olyasmin, hogy minek mi az értelme, mi a célja. Ugyanakkor az unalom remek lehetőség új dolgok felfedezésére is. Az unalom teremti meg azt a teret, amelyben új gondolatok megszülethetnek. Unalom nélkül mást se teszünk, csak reagálunk a minket körülvevő ingerekre ahelyett, hogy valóban belemerülnénk az élményekbe. Anna Lembke
2. Aki már töltött időt kisgyerekkel, az tudja, hogy a zsibbasztó unalom néha nagy találékonyságra ösztökél. Michael Chabon
3. A gyermekek természetüknél fogva kíváncsiak, lelkesednek a tanulásért, hajlamosak a pillanatban élni, és rendkívüli módon figyelmesek tudnak lenni. De ahogyan a felnőttek, a gyerekek is gyakran túlterheltek. Fáradtak, elkalandozik a figyelmük és nyugtalanok. Sok gyermek túl sok mindent csinál, és nincs ideje "csak úgy lenni". Gyorsan felnőnek. Megesik, hogy egy tucat labdával kell egyszerre zsonglőrködniük: kezelni kell a kapcsolataikat és az érzelmeiket, otthon és az iskolában is. Mindemellett tanulniuk is kell, ami egy idő után túl sok. Mindig úgy tûnik, hogy állandóan bekapcsolt állapotban vannak, na de hol van a szünetgomb? Eline Snel
4. Az élőlények spontaneitást visznek az unalomba, társaságot a magányba, a tehetetlenség közepette pedig lehetőséget adnak arra, hogy gondját viseljük valaminek. Atul Gawande
5. A gyermetegség nem más, mint komolyan viszonyulni a semmiségekhez, meg azokhoz az őszinte érzésekhez, amelyeket a semmiségek ébresztenek. A gyermetegség feltétlenül öntudatlan érzés. Ha a felnőtt egy adott pillanatban felfogja saját gyerekességét, és folytatja a játékot - egy pillanat alatt máris kényeskedő, kellemetlen lénnyé változik. De az öntudatlan gyermetegség elbûvölő. Ljudmila Ulickaja
6. Amióta megláttam néhányat ezek közül a kis, semmirevaló véletlenekből, már keresem őket. Persze nem veszek észre többet, de felszabadultabban örülök, ha mégis meglátok egyet. Kár, hogy senki nem tanította meg gyerekként, hogy ezek a kis, már-már hasznavehetetlen csodák itt vannak velünk. Azt hiszem, más ember lettem volna. Légrádi Gergely
7. Előnye is van annak, ha valaki elvonul a világtól: jobban tud önmagára koncentrálni. Ugyanakkor pont ez a gond is: az ember csak magára figyel. Ha valaki egész nap önmagára gondol, az egyfajta önkényeztetés - vagyis pont olyasmi, amivel a felnőttek a kamaszokat szokták vádolni. Szerintem nagyon fontos beszélgetni egymással, mert az ember csak így ébredhet rá, hogy nincs egyedül, hogy másoknak is vannak hasonló, vagy éppen teljesen más problémái. Borzasztó unalmas lenne egész nap saját magunkon gondolkodni.
8. Azt hiszem, az emberek addig érnek valamit, amíg gyerekek képesek maradni. És mi a gyerek? Kicsi ember, aki még élvezetét leli a játékban. Én már csak unatkozni tudok játék közben is. Kiveszett belőlem a gyermek egészen. Elpárolgott a képzelgés adománya, amely talán egyedül képes tetszetőssé festeni a dolgokat, az eseményeket. Nincs erőm hozzá, hogy legalább a képzeletem szülte erényekkel ruházzak fel embereket, vagy legalább csak a magam cselekedeteibe magyarázzak bele némi magasabbrendû szépséget... Szilvási Lajos
9. A magány egy időre gondolkodásra kényszeríti az embert. Ha az ember képes harcolni e világban egy apró helyért - könnyebben veszi észre, mi a szép körülötte. Nemere István
10. Micsoda semmiségek izgatnak, nyugtalanítanak, kínoznak sokszor bennünket! Véljük, hogy a világ tengelye kifordul a sarkából. Pedig ha ugyanaz mással történik, csekélységnek látjuk. Sőt a magunk izgalmai is, ha feljegyezgettük volna gyermekkorunktól kezdve, ma olvasva... Az idő végtelenségében minden eltörpül, amit ma nagynak látunk. Gárdonyi Géza