A gyermekkori barátságok az időt sokszor túlélik, de a távolságot soha; a különböző útvonalak elszakítanak egymástól, és nem hagynak mást nekünk, mint egy listát, tele olyan nevekkel, melyek lassanként elvesztik a régen hozzájuk tartozott arcukat, és a dallamukban rejlő otthonosságot.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenki változik, ezért nehéz a gyerekkori barátságokat életünk végéig megtartani. De szerintem azok a legértékesebb barátságok, amik a nagy változásokat is átvészelik. Király Anikó
2. Változnak a dolgok és változnak az emberek is. A barátok megkomolyodnak, elköltöznek, megnősülnek, gyerekük lesz. (...) Ha az ember szerencsés, az idő múlásával megmarad néhány - vagy legalább egy - barát, akikkel az életünk során találkoztunk. Nicholas Sparks
3. Az igazi barátságok soha nem romlanak meg. Csak néha leegyszerûsödnek, máskor viszont bonyolulttá válnak. Bertha Bulcsu
4. Az idő sok mindent átalakít; az ember sosem tudhatja, hová jutnak a barátai, vagy hogy hosszú idő múltán hol találkozik velük ismét. Saul Hudson
5. Vannak dolgok, amik nem tartanak örökké, de vannak, amik igen. Mint egy jó dal, egy jó könyv vagy egy jó emlék, amit magaddal vihetsz, és kicsomagolhatsz a legsötétebb napjaidban, lesimítva a gyûrött széleit, közelről fürkészve, és remélve, hogy még mindig felismered azt a személyt, akit ott látsz. Sarah Dessen
6. A barátságokat bizony kikezdi az idő, és van egy pont, ahol a láthatatlan kötelék végleg elszakad, s már csak a múltban létezik. Sára Júlia
7. Olyan, mintha egymás mellett haladnánk ugyanazon az úton és ugyanoda tartanánk, mégis képtelenek vagyunk összetalálkozni. Mintha csak egy átlátszó üvegfal magasodna közöttünk. Mikor meglátjuk a másikat, megindulunk egymás felé, de idővel mindig beleütközünk, és sosem tudunk összetalálkozni. Kollár Betti
8. Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltûntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.
9. Ismerik valamennyien a gyermekkornak azt a sajátságát, hogy az idő végtelen, egy nap egy örökkévalóság, s akárhogy herdáljuk csodálatos utazásokra, felfedezésekre, még mindig tízszer annyi marad belőle. Beláthatatlan térségek nyílnak meg a gyermek előtt, nincs olyan szárny, hogy a határukig lehetne repülni... Leonyid Leonov
10. A felszínes ismeretségeknek is megvan a a rendeltetése a sorsunkban, de nem szabad túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek. Felvillantanak egy képet, megmutatnak egy új szemléletmódot, de csupán ennyi a szerepük, s idővel ki is kopnak az életünkből. Azonban vannak olyan barátok, akik akkor is velünk maradnak, ha éppen távol vagyunk egymástól: az igazi, mély kapcsolatokat valahol egy láthatatlan szál mindig összeköti.