A gyöngeségünkről is a szüleink tehetnek. (...) Azok is ők voltak, akik elfelejtettek önbizalmat csepegtetni belénk. Azt gondolták, hogy majd megjön az magától is. Hogy van némi tehetségünk az életre, és a fölösleges dicsérgetés csak rontaná az egónkat. Hát, rosszul gondolták. Ez nem történt meg soha. És most itt tartunk. Kifinomult tutyimutyik vagyunk.

Kapcsolódó idézetek

1. A szüleink (...) aggódtak helyettünk, és ők vállalták értünk a nehéz dolgokat, hogy mi gyerekek maradhassunk. Mindig kinevettük, unalmasnak meg értelmetlennek tartottuk a felnőtteket, pedig megvédtek bennünket, biztonságossá tették számunkra a világot, hogy játszhassunk benne. Nem akarok felnőtt lenni. Charlie Higson
2. Nem boldogtalanok vagyunk mi, hanem gyengék. (...) Úgy neveltek minket, hogy higgyünk magunkban, de közben nem mutatták meg az irányt. Gerlóczy Márton
3. A bátrak megbuknak evolúcióból. A gyávák a túlélők. A mi gyerekeink még gyávábbak lesznek, mint mi. (...) A kölykeink törikönyvei nem a szerencsétlen hősökről fognak szólni, hanem a mindent túlélő gyávákról. A leggyávábbak lesznek a vezetőink. Õk majd tőlünk félnek, mi meg tőlük.
4. Szüleink talán már elfelejtették, hogy ők is voltak fiatalok? Ez annál is valószínûbb, mert ha tréfálunk, komolyan néznek reánk és nevetnek, ha komolyak vagyunk. Anne Frank
5. Szüleinket számtalan dologért hibáztatjuk: nem megfelelő önbecsülésünkért, szerelmi problémáinkért, vagy akár azért is, hogy szeretjük a hagymát. Mígnem egy idő után rádöbbenünk, hogy ők is emberek, és ez a tény minden siránkozásunk ellenére sem fog megváltozni. Végül is, ők megtették, amit megtehettek. Audrey Hepburn
6. Az egyik legigazságtalanabb lecke az életben, hogy a szüleink is emberek. Szeretnénk azt hinni, hogy istenek vagy démonok, mert akkor mi hősök lennénk, de áh, hagyjuk már ezt! Bénák vagyunk.
7. Mindannyian abban hiszünk, amiben a szüleink hittek. Az első pár esztendőben, amikor az elme még mindenre nyitott, teletömik mindennel, és az ember úgy gondolja, a felnőttek tudják, mi történik. Ezért gyenge és sebezhető. És ha később úgy dönt, nem kér a helyi mitológiából, akármi legyen is, annak ára van. A szülők rosszallása, a barátok megdöbbenése, kiközösítés. Olyan, hogy teljesen szabad társadalom, nem létezik. Jack McDevitt
8. Azért kedvelik annyira az emberek a "tehetség" szót, mert, amint a boldogtalanok szeretik a sorsot és a körülményeket okolni, úgy a sikertelenség nevezhető tehetséghiánynak, mások irigylésre méltó sikeressége pedig a tőlük független tehetséggel magyarázható. Könnyebb beismerni, hogy sajnos nem vagyunk tehetségesek - erről szüleink tehetnek -, mint bevallani, hogy igazság szerint mindig is lusták voltunk küzdeni. Szendi Gábor
9. - Lehet, hogy a szüleink ültetik el bennünk a félelemmagokat? Ahogy végiggondolom, minden rettegés forrása visszavezethető a gyermekkorra. Talán a neveltetés formálja a félelmeinket? - Meglehet. De kár a szülőket okolni. Ha ők hibáztak, nekünk kell kiköszörülnünk a csorbát. Az ujjal mutogatás nem megoldás. Lakatos Levente
10. Miért vannak ránk ilyen hatással azok, akik hangosabban kiabálnak, mint a többi ember? Miért vagyunk olyan fegyvertelenek az agresszív alakokkal szemben? Mi velünk a baj? Hol ér véget a jólneveltség, és hol kezdődik az erkölcsi teszetoszaság? (...) Azért vagyunk ilyenek: csendesek, eltökéltek, de mindig tehetetlenek a szemétládákkal szemben, mert egy makulányi önbizalmunk sincs. Nem szeretjük magunkat. Anna Gavalda