A hajdani fiút idézd, Kit sorsa messzi útra vitt: Oltárodra tette szivét, Istenítette bájaid - Szerelmi áldozat...! Kinek? Ó, bûvös, megvető szemek.

Kapcsolódó idézetek

1. Áldhatnám sorsomat! De most mért áldanám? Most arcomat a könnyek sói mossák. Milyen szánalmas is, aki ily hányatott, Akit az ifjúság ráncokkal megrakott, Ami kedvest adott, azt visszavette nyomban És csak egyet hagyott: maró bûnbánatot. Mihail Jurjevics Lermontov
2. Liliomszál, liliomszál, Idegenhez mért hajoltál? Mért öleli karcsú szárad, Mért felejted a fajtádat? A fajtádat, a hitedet Szerelmed tüzére tetted, Messze látszik lobogása, Mi lesz, ha lesz hamvadása? Reményik Sándor
3. Lángba mártottad életem, s most jégbe dermedt pusztába veted. Te - ezt vétetted ellenem! Szerelmem, én - mit vétettem neked?
4. Ha férfi lelkedet Egy hölgyre föltevéd, S az üdvösségedet Könnyelmûn tépi szét; Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyût, S míg az szivedbe vágyat olt, Ez égő sebet üt. Vörösmarty Mihály
5. Hová merûlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Vörösmarty Mihály
6. Mi bájol engemet, Hő lángra keblemet Ki gyújtja fel? Leány! kökény szemed, Sugár szép termeted Vonz s bájol el. Czuczor Gergely
7. Sok szép reményt ha szíved elfecsélt, S az élettel, világgal meghasonlál: Tompa Mihály
8. Az a baja magának, lelkem, hogy az az egyvalaki, akibe egyszer beleszerelmesedett, megmérgezte a vérét. Lenne csak úgy nekem hatalmam, ahogy nincs, isten úgy segéljen, megkeresném azt a férfiembert, aztán vagy idehajtanám maga elé, vagy elemészteném, hogy jusson a pokolra. Szilvási Lajos
9. Egyszer csupán hadd mondom el neked, Szegény szivem, hogy mennyit szenvedett: Hogy megölője volt e szerelem, Oly édes oh! és oly reménytelen. Heltai Jenő
10. Fáj a szívem, sír a szemem Teéretted, drága kincsem. Kő volna is, meghasadna; Virág volna, elhervadna.