A halálnak éjszakája vissza őt nem adja már, Mert a sírok éjszakája át nem léphető határ. Lengjen hát sírodon béke, Bárha dûljön a világ, Semmiségek éjjelébe Jó barátid hû emléke Halhatatlan mécsvilág.

Kapcsolódó idézetek

1. Amit az élet tőled megtagadt, Megadta a sír, bárha oly sötét; Itt elvesztetted szívnyugalmadat, S a túlvilágon újra felleléd! S azért nyugodj hát békén, csendesen, Mi majd virággal fedjük sírodat, Emléked nálunk örökös leszen: Költészeted szent ereklyénk maradt!
2. A tegnapi nap a halottaké s az emlékezésé volt. A csendes temetők felékesültek. Az ősztől letarolt sírhalmokon melegítő világító mécsek égtek, koszorúk feküdtek. (...) Aztán, öregbedett az este, kialudtak a mécsek. Az emlékezők serege hazatért... Egy esztendeig ismét éjszaka lesz a temetőben. Ady Endre
3. Ma este az egész világon sajátos fények vonulnak el; gyertyafényes temetők világítanak bele a ködbe. (...) Ez a hangulat elkel nekünk. Kell nekünk valami, sőt minél több abból a láthatatlan végtelenségből, melyből a lelkek jönnek felénk s melybe a világ is siet; kell, hogy megülje lelkünket az érzés, hogy hiszen az a végtelenség tulajdonképen a mi világunk, s milliószor többen vannak már ott, mint mi itt, s mi is csak egy darabig maradunk itt; azután pedig oda sietünk, hol sokan, mindnyájan és soká, mert vég nélkül leszünk. Prohászka Ottokár
4. Jó éjszakát!... nem kelt föl titeket sem más, Majd csak az itéletnapi trombitálás! Élete gyertyáját soknak eloltátok, Küldök én örökös éjszakát reátok. Petőfi Sándor
5. Elmentél, megöltél: végleg. Száz ballada hörög, céltalan. Mind, mind hiányodra emlékeztet; hogy a nap sötét, az éj éget, és hogy nincs többé, ki megcáfolja ezt. Sohonyai Attila
6. A halál örökké tartó álom. Sem ezen, sem valamely más világon nem fogok újra élni, élni azzal a tudattal, hogy ugyanaz a személy vagyok, aki már egyszer élt, aki kötelességeit teljesítette és egy emberi lény mûködését végezte el.
7. Nem nézi a délibábot, túl van az már a határon S elkerüli zárt szemét az incselkedő pajkos álom. Holt vitézek sírtájára hullat dalt és nefelejcset S fohászkodik: Uram, Hazám el egészen ne felejtsed. József Attila
8. Ha megdöglök egyszer, csak írjátok a síromra, Nem mentem el, csak már nem annyira bírom ma. Túl nehéz a lét, túl könnyû a vég, A jobbakat úgyis az élet tépi szét. Children of Distance
9. E világon nincs más, mi többet ér, Mint mikor kezed a kezemhez ér, Mert a múlandó léleknek nem elég Csupán kenyér, bor s menedék; Az éj elszáll, a menedék nincs többé, A kenyér sem tart örökké, De egy baráti kéz és egy hang, Végigkísér és örökké tart.
10. Az éjszaka kiismerhetetlen. Nem tudni, mit rejt a sötétség. Nem azért, mert nem lehet látni, azért, mert nem lehet kiismerni. Van valami odakint, ami megfejthetetlen számomra. Valami, ami hideg és riasztó, valami embertelen.