Nem nézi a délibábot, túl van az már a határon S elkerüli zárt szemét az incselkedő pajkos álom. Holt vitézek sírtájára hullat dalt és nefelejcset S fohászkodik: Uram, Hazám el egészen ne felejtsed.

Kapcsolódó idézetek

1. Anyám, figyelj rám, itt vagyok, s dalod nélkül nem alhatok. Dúdold szememre álmaim: sárkányt, vitézt, s kedvenc fagyim.
2. Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat! Oly hazáról álmodtam én hajdan, mely nem ismer se kardot, se vámot s mint maga a lélek, oszthatatlan. Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat, mely nem szorul fegyverre, se vértre, mert nem holt rög, hanem élő lélek. Babits Mihály
3. Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, Csak magyar földön és csak magyarul; Ha bûn, hogy lelket nem tudok cserélni, Jobb is, ha szárnyam már most porba hull; De ezt a lelket itt hagyom örökbe, S ez ott vijjog majd Kárpát havasán És belesírom minden ősi rögbe: El innen, rablók - ez az én hazám! Sajó Sándor
4. Hírt sem hallok már felőled, Erdős, völgyes szép hazám! Most, hogy távol vagyok tőled, Most szeretlek igazán. Azt a völgyet, azt a bércet Soha nem feledhetem, S kél szivemben vágyó érzet: Hogy zokogjak kebleden! Szász Károly
5. A halálnak éjszakája vissza őt nem adja már, Mert a sírok éjszakája át nem léphető határ. Lengjen hát sírodon béke, Bárha dûljön a világ, Semmiségek éjjelébe Jó barátid hû emléke Halhatatlan mécsvilág.
6. Legyen ez egy másik város, Valahol a földön túl, Legyen ez egy kínzó mélység, Ahova a lelkünk hull, Legyen ez egy hosszú álom, Dideregve hûvös ágyon, Csak jöjjön már, Az, amire gondolnál. Keresztes Ildikó
7. Szent napján a kegyeletnek Én is felgyujtom mécsemet, S míg árnyaik körüllebegnek Szárnyadon, bús emlékezet: Imádkozván ím újra látom S ontom értük hő könnyemet - Vágyam, szerelmem, ifjuságom: Halottaim - pihenjetek! Fülöp Áron
8. Az égre nézek fel, rád gondolok újra, Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva. Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom, És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom! Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem, Hogy összetörted azt, amit irántad érzek.
9. Te is drága! kifejtőztél Az élet fogházábul, És szebb országba költöztél Ott a néma siron túl! Hol az angyalok sorában, Az örökség nyugalmában Várod hû barátodat: Ki elhagyva mindenektül Némán kora sirodon ül, S zokogja halálodat. Kisfaludy Károly
10. Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!