A halálsor (...) olyan, mint egy falu. Mindenki mindent tud a többiekről, és mindenki olyat akar, amilyen a másiknak is van: éppolyan állami temetést, ugyanannyi pénzt a börtönboltra, ugyanolyan drága ügyvédeket, ugyanolyan akcióbizottságot, még egy DNS-tesztet, pont úgy, mint az a másik.

Kapcsolódó idézetek

1. A halál olyan, mint a kommunizmus. Ha már elértük, minden gondunk-bajunk megszûnik - csak a hozzá vezető út elviselhetetlen.
2. Az élet hasonlít a halálra: megtörténik mindenkivel, akár akarja, akár nem.
3. A zsarolás tulajdonképpen olyan, mint a börtönrendszer. Valamennyi vér nélkül nem lehet megúszni.
4. A fogolytáborok tele vannak olyan emberekkel, akik nagyon hasonlóan nyomasztó élményekről számolnának be. A helyszín és a részletek eltérhetnek, de a borzalom és a szenvedés ugyanaz, és egy tőről fakad.
5. Az ember halála mindenki mással történik.
6. Így mûködik a rendőrállam: az emberek zsarunak tartanak mindenki mást. Trevor Noah
7. Senkinek nincs saját halála. Nem derül ki, mi a kedvenc illata, hol történt a legizgalmasabb szeretkezése, mennyire izzadt meg nyaranta, kedvelte-e a mosómedvéket, volt-e tyúkszem a lábán, nótázni szeretett-e vagy inni, esetleg részegen nótázni. Minden halottat egyenfazonra vágunk. Sorozatgyártás ez is, mint annyi minden. Lackfi János
8. A zsarnokság (...) benne rejlik minden államban. Az állam túlságosan erősre nőtt napjainkban ahhoz, hogy biztonságos legyen. Nincsenek többé polgárok a világon; csak alattvalók vannak. Látástól vakulásig dolgoznak az uralkodóiknak; kötelesek meghalni az uralkodóiknak, ha azt követelik. A halálig tartó munkájukból ők maguk egyre kevesebbet és kevesebbet kapnak. Valamelyik fényes holnapon, egy vagy két világkorszak elteltével véget fog érni a türelmük. Henry Louis Mencken
9. Egy férfi, aki a halálsoron ül, csak a leveleivel tud meghódítani és megtartani egy nőt. Tulajdonképpen mindegyiknek el kellene töltenie egy kis időt a halálsoron. Sokkal rendesebbek lesznek tőle a nőkkel. (...) De azok a férfiak, akik nem a halálsoron ülnek, szintén meghalnak egyszer. Linda Polman
10. Én egy nagyon békés világot képzelek el, ahol nincsenek széthúzások, ahol az emberek megértik azt, hogy a mindenkori hatalmak eljátszanak, hogy megosztás legyen az emberek között, hogy jobb vagy bal, hogy fekete vagy fehér, hogy oltott vagy oltatlan. (...) Csak úgy lesz egy jó életünk, ha mindenki azt érzi, hogy valami köze van a másikhoz.