A hozzátartozóink koporsójánál hajlamosak vagyunk csak a jóra emlékezni, és nem nézni mást, mint amit a lelkünk látni enged.

Kapcsolódó idézetek

1. A legjobban úgy tiszteleghetünk az elhunyt előtt, ha arra koncentrálunk, ami van, és tesszük a dolgunkat, ahogy tőlünk telik.
2. A legszebb fáink alá temetjük a halottainkat. Némán gyászolunk, halkan beszélünk, és sokszor úgy érezzük, egyszerûbb tenni valamit, mint beszélni. Fredrik Backman
3. Az, amire másokból emlékezünk, pusztán emléke annak, amit rájuk vetítettünk.
4. Az emberek jóindulata sokszor úgy beskatulyáz bennünket, hogy egy koporsóban se volnánk jobban elszigetelve. Gayle Forman
5. Ha rosszra fordul a helyzet, azokhoz a dolgokhoz vonzódunk, amiket ismerünk vagy meg tudunk csinálni. Egy temetés napján a mindennapi kötelezettségek, mint a beágyazás, mosogatás, vasalás kötik az embert a fizikai valósághoz, és mentesítik időlegesen a fájdalomtól. Jill Alexander Essbaum
6. Legtöbbször nem emlékezünk annak arcára, akit szerettünk. Csak részletek maradnak meg emlékbe: mosolya, hangja, szemvillanása. Márai Sándor
7. Hajlamosak vagyunk arra, hogy csak azt vegyük észre, amit megtanultunk látni, és figyelmen kívül hagyjuk azt, ami nem illik bele az előítéleteinkbe. Douwe Draaisma
8. Talán megeshet néha, hogy jól jön a közvetlen környezetünkben bekövetkező haláleset. Fő a pozitív gondolkozás!
9. Mennyire jó, hogy csupán egymás arcát látjuk, lelkünk pedig rejtve marad.
10. Időnként mindent a birtoklás, vagyis a "cuccok" lencséjén keresztül szemlélünk. Anyagias világban élünk, ami arra tanít bennünket, hogy a sírba úgyse vihetünk semmit magunkkal.