Ugrás a tartalomra
A Jóisten elfeledett minket régen. Olyanok vagyunk, mint azok a népek a tejesdobozon. Csellengők. Keresnek, de nem találnak. Csak velünk fordítva áll. Találhatnának épp, csak a kutya nem keres.
Kapcsolódó idézetek
-
Nem figyel az Isten arra, amire
Figyelnie kéne, nincs ránk ideje,
Elfelejtett minket, nem kerestük rég;
Hideg szelek fújnak, haragos az ég.
Ismerős Arcok
-
Az emberek már nem nevetnek,
Nem élnek, csak nem tudják,
Éhesek és nem szeretnek,
Mint a kolduló kutyák.
Ismerős Arcok
-
Olyan mintha elfelejtettük volna, kik vagyunk. Felfedezők, kutatók vagyunk, nem pedig tûzoltók... Régen az égre néztünk és azon töprengtünk, hogy hol a helyünk a csillagok között. Most lefelé nézünk, és csak fészkelődünk a porban.
-
Elfelejtettünk, mi mindannyian, beszélgetni. Beszélünk egymással, de "nem találunk szavakat..." Ritkán merészkedünk a lényegig.
Balla Zsófia
-
A szavak elkoptak, értelmüket vesztették, mert annyit használtuk őket hiábavalóan (...). Elszívtuk minden erejüket. Olyanok, mint az üres tojáshéj, melyet elhajít az ember.
Palotai Boris
-
Mindenki azt hiszi, hogy találtunk egy elfeledett lovat, és rendbe hoztuk. Pedig nem. Õ hozott helyre minket. Mindannyiunkat. És a magunk módján egymás életét is rendbe hoztuk.
-
Isten nem törődik velünk. Ha létezik is, olyan, mintha nem létezne.
Luis Bunuel
-
A többi állattal való kapcsolatuk tekintetében az emberek már régen istenekké váltak. Ebbe nem igazán szeretünk mélyebben belegondolni, mert sem különösebben igazságos, sem nagyon irgalmas istenek nem vagyunk.
Yuval Noah Harari
-
- Mit keresünk?
- Valami szomorú és nehéz dolgot: a feledést.
-
Isten (...) régen elhagyott bennünket. Fel-ad-ta! Sebaj, itt van nekünk helyette a tudomány.
Fehér Béla