A katasztrófa minden percben beüthet. Az, hogy egy hipochonder hetvenötször elmegy az orvoshoz olyan panaszokkal, amelyeket ő a rák tüneteinek vél, nem zárja ki, hogy hetvenhatodszorra rákot diagnosztizáljanak nála. Ha a halál, a betegségek és a balesetek kevésbé misztikus kockázatait vesszük, nagyon valószínû, hogy életünk folyamán valami szörnyûség történik velünk. Az az igazi téveszme, ha biztonságosnak tartjuk a világot.

Kapcsolódó idézetek

1. Attól, hogy valaki paranoiás, még megfigyelhetik. Attól, hogy valaki folyton valami katasztrófától tart, még érheti katasztrófa. És attól, hogy valaki hipochonder, még lehet beteg. Roland Paulsen
2. Egy rákos diagnózis különösen nagy stresszt jelenthet, de én úgy látom, az egész valójában nézőpont kérdése. Úgy értem, mind meghalunk, nem igaz? Lehet, hogy ma este kisétálok innen és elüt egy busz. Komolyan, senkinek sincs hatalma a fölött, hogy mikor hal meg, és ez az, ami igazán ijesztő benne, nem? Az irányítás elvesztése. Colleen Oakley
3. A betegség csak úgy "ránk tör". Mintha egy kiszámíthatatlan merénylő sújtana le ránk véletlenszerûen és felfoghatatlanul. Barabási Albert-László
4. A halál a legkülönfélébb, kifürkészhetetlen módokon érheti az embert. Ami balesetnek tûnik, amögött gonosz szándék lapulhat, s fordítva, egy gyilkosságról is kiderülhet, hogy végzetes balszerencse volt csupán.
5. Nap mint nap rengeteg dolog van, amitől félhet az ember. Mi lesz, ha az egyik ismerősöd rákos lesz? Ha valami baj történik a testvéreiddel vagy a szüleiddel? Ha az utcán elüt egy autó? Vagy a suliban rájönnek, hogy egy természetellenes szörnyeteg vagy? Vagy túl messzire úszol be a tóba, és a hullámok összecsapnak a fejed felett? Ha tûz üt ki, vagy háború kezdődik? Álmatlanul hánykolódhatsz éjszakánként az ágyadban, és retteghetsz mindezektől.
6. A halál olyan tény, amellyel mindnyájunknak szembe kell néznünk. Jöhet egy hosszú élet végén; de hirtelen elragadhat fiatal és erős embereket is. A halál elkerülhetelen. Mihelyt megszülettünk, elkezdünk feléje haladni. Nem annyira az a fontos, hogy mikor halunk meg, hanem az, hogy hogyan.
7. Úgy gondolkodunk akár a halálról, akár a betegségről, akár a visszafordíthatatlan betegségről, hogy az nem az enyém, az másé. Szerintem kell ahhoz egyfajta élettapasztalat vagy kor, hogy az ember bekalkulálja azt, hogy halandóak vagyunk, és bármikor elkaphatunk egy olyan betegséget, amit nem tudunk visszafordítani.
8. Egyesek attól félnek, hogy ma megint halálos veszély fenyeget bennünket vulkánkitörések és aszteroidák képében. A hollywoodi producerek milliárdokat kaszálnak ezeken a félelmeken. A valóságban azonban ez a veszély jóval kisebb. Tömeges kihalások sok millió évente következnek be. Igen, valószínû, hogy a következő 100 millió év során becsapódik majd a Földbe egy nagy aszteroida, az viszont nem valószínû, hogy ez jövő kedden történik. Nem aszteroidáktól kellene félnünk, hanem saját magunktól. Yuval Noah Harari
9. Tudjuk, mindenki meghal majd egyszer, talán mi is, de valójában képtelenek vagyunk elhinni, hogy ez velünk is megtörténik. Ha jönnek a jelek, kétségbeesünk, személyiségünk összeomlik a rémülettől, pedig lehet, hogy van még valamennyi idő; néhány nap, hónap, néhány év. Aki igazán felfogta a világ természetét, az méltósággal hal meg. Elfogadja az elkerülhetetlent, pedig lehet, hogy jó néhány évvel előbb érkezik, mint az természetes volna. Csányi Vilmos
10. Egyszer mindannyian rájövünk, hogy amíg élünk, minden lehetséges. Még a lehetetlen is, akár az is, hogy meghalunk. (...) Akkor billen meg az egész, mikor sebet ejt rajtunk az életünkre igényt tartó halál. Érkezéséig a halandóságunk csupán fantazmagória. Olyasmi, amiről beszélünk, amiről ugyan tudunk, de a halállal való szembesülés pillanatáig elhessegetjük magunktól. Nagy Bandó András